Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
VI. rész. 1848 márcusától az 1867-es kiegyezés idejéig
548 VI. 1848 MÁRCIUSÁTÓL AZ 1867-ES KIEGYEZÉS IDEJÉIG. Az 1860-tól 1867-ig terjedő provisorium tartama alatt több tanszék cserélt birtokost, első sorban a magyar nyelvrendelet következtében távozott Czermak és Seidl professorok tanszékei. Az élettani és felsőbb bonctani (szövettani) tanszékre pályáztak Diescher János, a sebészek részére rendelt elméleti orvostan rk. tanára, — Margó Tivadar, a szövettan magántanára, aki 2 évig Czermak mellett is dolgozott és Jendrassik András (recte: Jenő), a kolozsvári sebészeti tanintézetben az elméleti orvostan r. tanára. Az orvoskari tanártestület unico loco Margót hozta javaslatba s a másik két folyamodót mellőzni kérte, mert Diescher tíz éves működése alatt semmi jelét se mutatta be élettani ismereteinek, Jendrassik pedig a thymus- mirigyről szóló jeles dolgozatán kívül semmit sem írt, Margó pedig kiválóan képzett tudós. A közoktatásügyi ministerium szerint a jelölésnél a pesti orvosi kart az az eszme vezérelte, hogy a tanszék betöltéshez nemzeti szakemberek kellenek. Ez az elv azonban csak addig helyes, amíg teljesen megfelelő nemzetiek vannak s ha Diescher nem is, de Jendrassik számításba jő, mert didaktikai tehetsége nem kisebb a Margóénál. Erdélyben, Kapnikbányán születvén, magyarul is tud. Diescher és Jendrassik katholikusok, míg Margó azelőtt nem-egyesült görög-keleti hitű volt. Jendrassik képzettsége is felette áll Margóénak, thymus-dolgozatával a tudományt előre vitte. Mindketten Brücke alatt is dolgoztak s az szintén Jendrassikot helyezte elsőbbségbe, aki politikalag is megbízható. A király i860 szept. 28.-án Jendrassikot nevezte ki az élettan és felsőbb bonctan rendes tanárává, egyben pedg Margót a Jendrassik kinevezésével megüresedett kolozsvári tanszékre.123 Jendrassik kinevezésével az orvosi kar ismét egy nagyértékű és encyclopaedikus tudású tanerővel szaporodott meg. Kolozsvárra 1857 júl. 11.-én neveztetett ki, ahol a sebészeknek az elméleti orvostant, vagyis a leíró bonctant, élettant, kórtant, gyógyszertant, törvényszéki orvostant és a tetszhalálra vonatkozó tudnivalókat adta elő. Pestre kerülve, sok nehézséggel kellett megküzdenie : magyarul kellett előadnia az élettant s 123 Min. Konferenz 3111:1860. — OL. K. K. Statthalterei für Ungarn. 19323: i860.
