Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)

VI. rész. 1848 márcusától az 1867-es kiegyezés idejéig

A SPECIALIZÁLÓDÁS! IRÁNYZAT KEZDETE.

543

kedés lett volna, hogy ne csak a sebész-, hanem az orvosjelöltek is szigorlatozni kényszeríttessenek belőle; és ennek ellenére négy év eltelte után úgy halt meg Semmelweis, hogy sem ezt nem adatott meg neki elérnie, sem azt, hogy klinikájára néhány ágynyi nőgyógyászati osztályt kapott volna, nem is szólva arról, hogy még 1867-ben is sürgetés tárgyát képezte a szülészetnek kötelező félévi hallgatása az orvosi tanulmányok 5 éves tanfolyama során.106

1863 decemberében egy új orvosi és egészségügyi referensi állás szerveztetett, mégpedig a m. kir. udvari kancelláriánál, mely ideiglenes minőségben Pomutz Constantin egyetemi magántanárral, a temesvári helytartóság egészségügyi tanácsosával töltetett be.107

Az egyetemi orvosképzés fajsúlyának javulására mutató két mozzanat bír jelentőséggel és tüneti értékkel. Minálunk is kezd már a 60-as években a specializálódás irányzata meghonosodni, miként ez egy i860 márc. 26.-án kelt dékáni jelentésből108 és a Bene-féle utazó ösztöndíj feltételeinek az utódok hozzájárulásával 1862-ben történt olynémű módosításából is kiviláglik, hogy az a díjnyertesek szakmaszerű külföldi kiképzésének céljaira fordítandóknak határoztatok el.109 Ennek a specializáló irányzatnak az eredménye volt európaszerte, nemcsak nálunk, hogy a tanároknak a különböző szakmák tudásanyagának torlódásával párhuzamosan, végül is felületességhez vezető sokoldalú foglalkoztatása s a legheterogenebb tanszékek egyikéről a másikára és harmadikára való csere-bere- szerű áthelyezgetése kezdett kimenni a divatból, mindössze a cs. és kir. hadsereg egészségügyi szolgálatában a világháború második évéig tartván fel magát, ahol fogászok belgyógyászi, elsőrangú sebészek csapatszolgálati, bakteriológusok sebészi szolgálatokra osztattak be azon elv alapján, hogy a med. univ. dr.-oknak minden szakmához egyaránt kell érteniök.

106 OH. 1867 nov. 17.

107 OH. 1863 dec. 22.

108 „... die nicht genug zu preisende Richtung des Spezialisirens in neuerer Zeit, welche die Männer der Wissenschaft und der Kunst zum unberechenbaren Nutzen der Menschheit eingeschlagen haben.“ OL. Ofn. Statth.-Abtlg. 8819: i860.

109 OH. 1862 márc. 16.