Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)

VI. rész. 1848 márcusától az 1867-es kiegyezés idejéig

felterjesztést tett aziránt is, hogy a kórbonctan rendes kötelező tárgygyá tétessék a sebészekre nézve is, azzal az indokolással, hogy sok helyen alkalmaznak sebészt községi orvosul, akinek ebben a minőségben törvényszéki boncolatokat kell végeznie«80 A közoktatásügyi minister hozzájárult az előterjesztéshez, de azzal a figyelmeztetéssel, hogy a sebészeket nem szabad túl­terhelni, s ezért a kórbonctant is csak szőkébb keretekben szabad tanítani.81 Ha most hozzávesszük még azt is, hogy a budai helytartóság előterjesztésére Thun minister 1856 márc. 20.-án engedélyt adott Arányinak, hogy törvényszéki orvostani előadásokat tartson a jog- és államtudományi karon, akkor Arányinak e többféle újabb kötelezettség vállalásával előállott nagy elfoglaltsága csakugyan érdemessé tette őt az orvosi kar és az egyetemi tanács előtt, hogy az 1855-ben sikertelenül tett javaslatot megismételjék és őt „sokoldalú érdemeiért“ 1857 dec. 17.-én rendes tanárrá való kinevezésre előterjesszék. A következő év febr. 3.-án elutasító válasz jött a ministeriumból.82 Az „Orvosi Tár“ megszűnésétől fogva az orvosi tudományt és közügyeket szolgáló magyar nyelvű szakfolyóiratunk nem volt. 1850—60-ig a németnyelvű „Zeitschrift für Natur- und Heilkunde in Ungarn“ igyekezett érdeklődőkre és előfizetőkre szert tenni, szerkesztője azonban, Wachtel Dávid, akkor hagyta abba a lap szerkesztését, illetve fenntartását, amikor egyetemi tanárrá neveztetett ki. Erősen átérzett szükségletet leendett hivatva pótolni az „Orvosi Hetilap“, melyet 1857-ben indított meg Balassa János szűkebb szellemi körének oszlopos tagja, Markusovszky Lajos, akinek nevéhez a legszorosabban fűződik a magyar orvosi tudomány fejlődésének története, s aki 32 évig állt a lap szerkesztőségének az élén. Az Orvosi Hetilap elsősorban az orvosi facultáshoz tartozó intézetek és személyiségek köz­leményeinek kívánta szentelni hasábjait, de itt jelentek meg 80 Ebben az időben pl. Veszprém megyében 8, Sopron megyében 4, Zala megyében 15 sebész volt községi orvos. 81 Ofn. Statth.-Abtlg. 36996: 1857. S2 Ofn. Statth.-Abtlg. 6792 : 1858. VI. 1848 MÁRCIUSÁTÓL AZ 1867-ES KIEGYEZÉS IDEJÉIG.

Next

/
Oldalképek
Tartalom