Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
VI. rész. 1848 márcusától az 1867-es kiegyezés idejéig
KOSSUTH LAJOS. 489 elkövetkezett történelmünk gyászos napja, az aug. 13-iki világosi fegyverletétel. Haynau szabad kezet nyert Magyar- országban, az új osztrák alkotmány pedig, mely csak egy császári államot ismert el, hazánkat a birodalomra nézve meghódítandó és megrendszabályozandó országgá s ennek sikeres végrehajtása után tartománynyá sülyesztette le. íme idejutottunk. Prédájává lettünk a legnemtelenebb bosszúnak, mely nem riadt vissza a megtorlásra használt leghitványabb és becstelenebb, közben pedig a nevetségesbe fúló eszközök igénybevételétől. Kötél, bitófa, börtön, számkivetés, meg- gyalázás, vagyonelkobzás, a mindennapi élet vérlázító, szakadatlan zaklatása, — íme, ez lett a magyarok megszámlálhatatlan ezreinek a sorsa. És ha feltesszük a kérdést, így kellett-e ennek jönnie és miért kellett így jönnie, akkor magától Kossuthtól kapjuk meg a választ, aki turini emigratiója alatt gondolatban mégegyszer végigélte és végigmérlegelte a nemzet nagy tragédiáját, mely őt magát is hontalanná tette: „Minden szerencsétlenség, mely hazánkat érte, oda vezethető vissza, hogy a nemzet nem őt (Széchenyit), hanem engem követett a válság óráiban.“ Kovács Lajos, Széchenyi leghívebb embere, közben ministeriumának vezetésében is helyettesítő munkatársa, amidőn Kossuth e súlyos szavait még egyszer emlékezetbe idézi,18 egyben hozzáteszi: „Kezébe Isten kifürkészhetlen akarata oly kockát adott, melyen ezerek és ezerek élete fordult meg s e kockákat merészen vetette el, és a játszma elveszett, — mi kifogyhatlan anyag rejlik ezekben a magába szállásra, engesz- telődésre . . S ezt az engesztelődést meg kell találnunk és meg is találjuk abban az egy, de igen sokat jelentő mondatban : Kossuth is csak jót akart, csupán feltevései voltak tévesek, mert túlbecsülte nemzetének erejét és alábecsülte a bécsi camarilla határtalan elszántságát s így a következményeket mérlegelni nem képes, rövidlátó idealismusában nem tudta megvalósítani leghőbb óhaját: széttörni a monarchia egységét. Ezt megvalósítani csak messzelátó politikát űző, feltámadásunkat is lehetetleníteni törekvő legelszántabb ellenségeinknek sikerült, 1918-ban. 18 Kovács L.: Gróf Széchenyi István közéletének három utolsó éve. Bpest, 1889. II. kötet. 304. 1.
