Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
I. rész. Az orvosi kar felállítását megelőző időszak (1635-1769)
A BÉCSI ORVOSI FACULTAS MÚLTJA. 25 a XIX. század közepén a Rokitansky körül csoportosuló „új“ orvosi iskolában. A régi orvosi iskolát megelőző négy évszázad azonban mindvégig ugyancsak kevés dicsőséget hozott a bécsi orvosi karnak. Fennállásának első évszázadáról, ha már jót nem is, de legalább rosszat se hallunk. De már a következő XV. században az 1494-ben hivataloskodó Bartholomaeus Steber valósággal megbélyegző szavakat ír bele a dékáni könyvbe tanártársairól.42 A XVI. században, 1551-ben Martin Steinpeis még emennél is lesujtóbb nyilatkozatot tesz, mondván, hogy „az orvosi kar tagjai éppen csak arra érdemesek, hogy elkergessék őket“. A XVII. században, 1687-ben I. Lipót császár bizottságot küldött ki az egyetem különböző bajainak a megállapítására és orvoslása iránti javaslattételre. E bizottság főleg a jogi és az orvosi karra való utalással jelentette, hogy „a bécsi egyetem nyilván álomba merült vagy tán már nem is létezik“. A tanárok az egyetemi ifjúság erkölcseivel se törődtek s a vad fegyelmezetlenség akkora arányokat öltött, hogy 1649-től fogva egy fél évszázadon át alig volt esztendő, melyben a tanulók az utcán valakit halálosan meg ne sebesítettek volna; fosztogatásaik, rablásaik napirenden voltak s az egyetem erkölcsi színvonala is a tudományos színvonal mélypontjáig süllyedt.43 Bármily figyelemmel forgassuk is a bécsi facultás e négy évszázados történetét, nem találunk a tanítószemélyzet közt egyetlenegy oly egyént sem, akinek a tudomány előbbrevitelében bármi maradandó érdeme is lenne; a tudományt lelkiismeretesen és odaadóan közvetítő tanár is csak elvétve akad köztük, így Sorbait a XVII. század második és Garelli a XVIII. század első felében. — Az itt vázolt viszonyoknál fogva találóan mondotta Virchow, hogy a bécsi egyetem 1745-ig terjedő története mindössze csak „előzményekének nevezhető.44 42 „Verbis omnia facimus, nullum usque coeptum finem accepit laudabilem. Tanta est omnium rerum segnities, socordia, ut potius illorum, quorum plurimum interesset, simultatibus et mutuis odiis irretiantur perditissimi civium, quibus aliquando innotuit, parum non esse doctos, sed homines vanos, litigiosos, non scholarum utilitatem docendo, sed libros solos legendo in pulpito mussitantes“. 43 Kink: i. m. I. 220, 233, 345, 393, 418. 44 Wiener med. Wochenschrift 1865. 1455.
