Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)

V. rész. A II. Ratio Educationistól (1806) 1814 márciusáig

390

V. A II. RATIÓTÓL (1806) 1848 MÁRCIUSÁIG.

ordinarii“.329 Hivatalos beiktatása 1834 ápr. 5.-n ment végbe.

A „professor extraordinarius“ abban az időben nem felelt meg terminus technicus-szerűleg a mai rendkívüli tanárnak, még akkor sem, ha melléje még a „publicus“ szót is odaírták, de megfelelt a szó belső értelmének: a facultáson vagy ordo-n kívül álló tanár (professor extra ordinem)-nek. Az „ordo“ kifejezés a „facultas“ helyett ma már nem használatos, de fennmaradt a használatban az „ordinarius“ és az „extraordinarius“ kifejezés. A régi altdorfi egyetem mindig „ordo“ néven szokta volt nevezni a négy kart: a hittudományit (venerandus ordo), a jogit (magnificus o.), az orvosit (gratiosus o.) s a bölcsészetit (amplissimus o.). Amikor Schedel extraordinarius docenssé való kineveztetését kérte, a „docens“ alatt se értették a mai „magántanárt“, hanem a szó régi általános értelmében vett tanítót, amely kifejezést viszont a 48-as években a mai értelemben vett egyetemi tanárra applikálták nálunk, míg a mai doctor-t „tanár“-nak szokták volt nevezni. Wekerle, Schedel s az utána következő rendkívüli tanárok semmikép se azonosíthatók tehát a mai rendkívüli tanárokkal, már csak azért sem, mert kivétel nélkül nem rendszeresített és nem kötelező tárgyakat adtak elő, minden díjazás nélkül, de viszont a tanári eskü letételének kötelezettsége mellett.

Azon apró lépések egymásutánjában, mely nagysokára a magyar nyelv jogainak teljes kibontakoztatásához vezetett, útközben találjuk „a nemzeti nyelv (lingua nationalis) használatáról“ szóló 1830: VIII. törvénycikket, melynek 1. §-a szerint „a királyi helytartótanács azon törvényhatóságoknak, melyek magyar felterjesztéseket küldenek, nemcsak ugyanazon nyelven válaszoljon, hanem ezekhez többi intézvényeit is, a körlevelek kivételével, magyar nyelven adja ki és küldje el“; a 4. §. pedig elrendelte, hogy „a jövendőben az ország határain belül közhivatalokra senki se legyen alkalmazható, aki a magyar nyelvet nem tudja; nem értvén ide a tényleg működő egyéneket.“ 1833-ban indultak meg az egyetemi doctoravatás magyar nyelvű cselekményei. A később nagy szerepekhez jutott, izzó magyarlelkű Flór Ferenc az első, aki az orvosi facultás34# OL. Litt, extraord. 1833. Pos. 12, 81.