Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)

V. rész. A II. Ratio Educationistól (1806) 1814 márciusáig

CSAUSZ MÁRTON KINEVEZÉSE AZ ELEMI BONCTAN TANÁRÁVÁ. 387

nak és elismerésnek olyatén megnyilvánítása mellett, mely Stáhlyt csakugyan megillette. Maga az egyetem elnöke, gróf Cziráky Antal kérte az adott esetben a pályázat mellőzését, „tekintettel Stáhly kipróbált képességeire és érdemeire, melyek sokkal több biztosítékot alkalmasak nyújtani, mint a csak valószínűségekkel biztató pályázás/' A magyar kancellária is, a fennálló rendelkezések épségben tartása mellett arra kérte a királyt, hogy külön dispensatióval mentse fel Stáhlyt a pályázati vizsgák alól. Még Stifft is ily értelemben referált,324 mire a felség 1833 márc. 18.-án rövid úton kinevezte Stáhlyt a gyakorlati sebészet tanárává s egyben az ilykép megüresedett elemi bonctan tanszékére elrendelte a pályázat kiírását.325 E tanszéket az 1827/28. tanév elejétől, vagyis attól kezdve, hogy Stáhly a gyakorlati sebészet tanszékét mint helyettes látta el, Csausz Márton töltötte be, szintén helyettesi minőségben s általános megelégedésre. Az aug. 1. és 2.-ára kiírt pályázaton Csauszon kívül Rupp N. János 26 éves, 2 év előtt graduált dr. med. vett részt. A pesti kar s az igazgató szerint „szerencsés emlékezőképesség, mélyreható ítélet, a fejtegetések könnyedsége" jellemezték Csausz vizsgáját, aki a helytartótanács szerint „nyugodt kedélyű, illedelmes modorú, mintaszerű életmódot folytató, kitűnő egészségű és virágzó korban levő egyén". Egyhangú volt a bírálat Pesten is, Bécsben is, mely első helyen jelölte Csauszt. Ruppot a pestiek második helyre, a bécsi aligazgató pedig harmadik helyre jelölte s méltán váltotta ki Jüstel államtanácsi referensnek csodálkozását, hogy két jelölt közül az egyik egyént a harmadik helyre lehessen helyezni. A király 1834 okt. 29.-én Csauszt nevezte ki az elemi bonctan tanárának.326

Csausz Márton 1796 aug. 8.-án Felső-Eányán született. 1820 máj. 6.-án promoveáltatván, mint gyakorló orvos Pesten telepedett le, ahol az 1831-iki cholera alatt teljesített odaadó szolgálatot, naponta 80-nál több beteget látogatva. 1838-ban úgyszólván egész Európát és Algírt beutazta. 1848 máj. i-én

324 „In jedem Falle wäre es herabwürdigend, einen solchen Mann und vieljährigen, rühmlich bekannten Professor einem Konkurse zu unterziehen.“

325 StR. 1749: 1831.

326 StR. 4749: 1831. — 4905: 1834.

25