Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
V. rész. A II. Ratio Educationistól (1806) 1814 márciusáig
rendre is. Az igazgatók, köztük Lenhossék, nemcsak a saját facultásaikra, hanem az egyetem szervezetére vonatkozólag is felhívattak véleményadásra, mégpedig az egyetemi alapot kímélő takarékosság szem előtt tartásával. A takarékosság követelményeit volt hivatva szolgálni az albizottság végleges véleményébe, az ,,Opinio“-ba is felvett két pont, melyek szerint a tanárok számának újabb időkben, főleg az orvosi karon bekövetkezett megsokszorozódása csökkentést igényel, ami oly módon vihető a tudomány ügyének károsodása nélkül keresztül, hogy bizonyos disciplinák, melyek ezidőszerint külön- külön tanár által adatnak elő, egymással összekapcsoltassanak. A második pont szerint az orvoskari assistensek létszámát kell korlátozni, mégpedig a következő tanszékekre: anatómia, természetrajz, chemia, elméleti sebészet, szülészet, sebészek részére rendelt belgyógyászat, orvostanhallgatók részére rendelt gyakorlati belgyógyászat, gyakorlati sebészet, állatorvostan. Az érvényben levő tanrendnek máris dívó tárgyain lényeges változtatásokat nem tett Lenhossék javaslata, inkább csak sorrendieket látott szükségesnek, pld. hogy a chemia a II. évből az I-be tétessék át s hogy az általános kórtan az általános gyógytan előtt hallgattassák. Egyes tárgyakra, jelesül a szülészetre, szemészetre és állatorvostanra az eddiginél nagyobb súlyt kívánt helyezni, vagyis azokat kötelezőkké nyilvánítani. Erősen rávilágított azonban a hiányzó tárgyakra, melyeknek mielőbbi rendszeresítését szorgalmazta. Ilyen hiányzó tárgyak voltak: i. az összehasonlító bonc- és élettan a hozzája tartozó fconctani intézettel; 2. az ennél sem kevésbbé fontos kór- bonctan (anatómia pathologica), mely az elemi bonctan tanárára volna bízandó; 3. az általános orvostörténelem és irodalom (historia pragmatica medicinae cum literatura medica); ezt a felette hasznos rendkívüli tárgyat (extraordinarium hoc studium utilissimum) külön fizetés ellenében (erga peculiarem remunerationem) a tanárok valamelyike adhatná elő; 4. a nőgyógyászat és gyermekgyógyászat, kötelező doctrinákként, melyek közül az előbbi a szülészet tanárára lenne bízandó; 5. a diaetetica pro sanis, melyet mindenütt az általános patho- logia tanárára, — s a diaetetica pro aegris, vagyis a fulladok s egyéb életveszélybe kerültek részére nyújtandó segélyadás, melyet a közegészségtan (medicina publica) tanárára szokás LENHOSSÉK MIHÁLY TANULMÁNYI REFORM-ELABORATUMA
