Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)

I. rész. Az orvosi kar felállítását megelőző időszak (1635-1769)

ÁL-ORVOSOK, KURUZSLÓK. I? A közegészségügynek, de e téren a lakosság értelmi színvonalának is nagy elmaradottsága külföldről is sok kalan­dort csábított be az országba, akik éppen a külföldi voltukra való hivatkozással tudtak bizalmat gerjeszteni maguk és gyógy- sikereik iránt. így például 1764-ben tudomására jutott a hely­tartótanácsnak és ennek jelentése alapján a királynőnek is, hogy egy Dehme Károly nevezetű drezdai illetőségű egyén már több mint egy év óta Pozsonyban telepedett meg és Lipcsében szerzett doctori diploma tulajdonosának adja ki magát, melyet azonban felmutatni nem tud, mert azt a pirnai ütközet előtt elveszítette; a helytartótanács egészségügyi bizottsága határidőt tűzött ki számára, sőt ezt két vagy három ízben meg is hosszabbította, hogy e közben az oklevelet besze­rezze, de eredménytelenül, úgy, hogy végül is Dehme-t eltil­tották az orvosi gyakorlattól. 1765-ben jelentést tesznek a királynőnek, hogy egy bizonyos d’Etrepi nevű apát a hiszé­keny nép életének és egészségének súlyos veszélyeztetésével folytat az országban gyakorlatot. A királynő október 12-én kiadja a rendeletet, hogy d'Etrepi apátot az illetőségi helyére toloncolják vissza.26 Még az orvosi facultás felállítása és orvostermelése sem tudta sokáig megszüntetni a csavargó ál-orvosok és kuruzslók grassálását. A „Constitutionis Normativae Rei Sanitatis anni 1770 explanatio“ 1773 április 3.-án megjelent rendelkezé­seinek első pontja taxative sorolja fel az összes örökös tarto­mányokból egyszersmindenkorra kitiltandó válfajaikat : circu­latores, unguentarii, pseudomedici, vagabundi operatores, theriacae et medicamentorum venditores, akiknek a megrend- szabályozására 1784 április 19.-én újra szigorú rendeletet adott ki a helytartótanács; 1789 december 31.-én pedig utasítottaa hatóságokat, hogy a gyógyításhoz szükséges legelemibb isme­retek felett sem rendelkező kuruzsló szerzetesek és gyógy­szerészek ellen a legszigorúbban járjanak el s az utóbbiakat minden egyes, a rendelet ellen vétő esetben büntessék meg.27 Mindössze nehány kiragadott példa rövid benautatása szolgáljon további megvilágítására az ország legküjőnbözőbb részeiben egyaránt fennállott orvoshiánynak, &c^ember£ < A Pázmány-egyetem története III. 26 Cod. II. 410, 426. 27 Cod. III/i, 70, 591.

Next

/
Oldalképek
Tartalom