Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
V. rész. A II. Ratio Educationistól (1806) 1814 márciusáig
278 V. A II. RATIÓTÓL (1806) 1848 MÁRCIUSÁIG. zásukért („pro conferendis sibi Literis Armalibus“) folyamodjanak a felséghez, aki azonban elutasítja a kérést „ob meritorum insufficientiam“, s másféle javaslatokat vár„majdan“ jutalmazásukra. A helytartótanács 1809 febr. iyésmárc. 14.-én, további érdemek szerzésére buzdítva, értesítteti a két Ecksteint folyamodásuk eredménytelenségéről.73 Nem kellett azonban túlsokáig várniok, hogy megkapják nemcsak az egyetemen, hanem a harctéren is megszolgált kitüntetésüket, mert amikor Eckstein János 1812 jún. 12.-én meghal, az „ehrenbergi“ nemesi előnévvel parentáltatik el és fivére, Ferenc is birtokában van már ugyanennek a nemesi előnévnek. Jánosnak kitüntetésben való részesítésére feltehetőleg siettetőleg folyhatott be az egyre hatalmasodó elbetegesedése feletti részvét. Mindenesetre feltűnő lehetett, hogy a mindenkor lelkiismeretes férfiú, tanév közben megszakítva előadásait, 1811 jún. 16.-án négyheti szabadságot kért, hogy Balatonfüred vizében és fürdőiben keressen enyhülést szenvedéseire, melyeket előrehaladt „mellbetegsége“, idült bélbaja és aranyeres vérzései okoztak neki.74 A teljes egyetem megalapításakor, 39 év előtt, az orvoskari tanárok 1200 forint évi fizetést kaptak ércpénz értékben. A papírpénz, a bankó, azóta fokozatosan elvesztette comparativ értékét, a hajdani 1200 forintnak már csak 266 frt 40 kr. felelt meg 1809-ben. „Pedig a tanár az egyetlen az államban, aki sorsának a javulását nem remélheti. Iskolatársaiból 39 év után tábornokok, püspökök lettek, akik állandó előmenetelükkel kárpótláshoz jutottak, mialatt a tanárok, belátva az állam helyzetét, némán tűrtek.“ Ezeket a resignált szavakat írta a chemia és botanika immár közel 70 éves tanára, Winterl, bevezetőül abba az etiquette-szokás szerint keltezetlen, de azért megállapíthatólag 1809 szept. havában megírt felségfolyamodványba, melyben öt hónap óta elsúlyosodott betegsége által tetézett leszegényedése miatt segítséget kér a Királytól. A továbbiakban elmondja, hogy házi berendezésének sok darabját már pénzzé tette, hogy ruhái rongyokká váltak s hogy még tűzifát sincs módjában vásárolni. Ezért nem is a pénz73 OL. Litt.-pol. 1809. Fons 8, pos. 105. 74 OL. Litt.-pol. 1811. Fons 8, pos. 181.
