Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
V. rész. A II. Ratio Educationistól (1806) 1814 márciusáig
TÖBBNYELVŰ ELŐADÁSOK. ELMÉLETI SEBÉSZET ÜJ TANTÁRGY. 265 elméleti szülészetre pedig új tanárt kellene kinevezni. Pfisterer, az országos főorvos joggal sokallotta, hogy mindjárt négy sebésztanárt kíván a kar; a mindössze csak elemi iskolát végzett hallgatókat is összezavarná ez a sokszerűség, de feleslegesnek mondja a magyarnyelvű tanítást is, mert magyar sebészeti könyvek sincsenek megírva. A szülészetnek úgy az elméleti, mint a gyakorlati részét egy kézre kellene bízni, az erre ajánlkozó Ágostonéra. Miként Pfisterer, úgy a tanulmányi bizottság, majd Bécsben Stifft is teljesen elegendőnek vélte, ha két tanár közt oszlik meg a sebészet anyaga, de ezek ne váltakozzanak, hanem az egyik mindig az elméletet, a másik mindig a gyakorlatot adja elő. Ezt a nézetet vallotta a magyar kancellária is, de merőben csak takarékossági alapon.37 Végül 1807 aug. 31.-én a király elrendelte, hogy a sebészetet és szülészetet úgy a sebész-, mint az orvostanhallgatók részére magyar, német és szláv nyelven kell tanítani, egyben pedig fel kell hívni a tanárokat, hogy siessenek munkáikat magyarra és szláv nyelvre lefordítani, melyeknek megjelentetése a pesti egyetemi nyomda kötelességévé tétetik.38 Az itt vázolt előzmények teremtették meg az új tanszéket, az elméleti sebészetét (chirurgia theoretica vagy pathologia chirurgica), mely a Ratio életbelépésével egyidejűleg, vagyis az 1808/09. tanévben került bele a tanrendbe s amelyre 1808 febr. 3.-án kiíratván a pályázat, arra személyesen jelentkezett: Strauss Mihály med. dr. budai orvos és írásbelileg Eckstein János, a bonctan, sebészet és szülészet tanára a kolozsvári sebészi lyceumban; szabályosan pályázott Andrejo- vits József, a tárgy correpetitora, s végül Peterka József, a kiskunsági főorvos. A pályázat eredménye nem lehetett kétes, annyira kimagaslott Eckstein János valamennyi jelentkező közül hosszú és értékes múltjával. 7 évig volt a sebészet pesti tanára mellett adjunctus és 9 évig működött Kolozsvárt, közben két évig szolgált a nemesi felkelő seregben mint törzsorvos; a Fiúméban kitört járványban is kitüntette magát, melyet „meg akart fékezni“; Erdélybe ő vezette be a himlőoltást s amellett sok nyelvet is beszélt. 37 „Um die Auslagen für entbehrliche Professoren zu ersparen, so hätte einer so viel als thunlich ist, vorzulesen." 38 StR. 3077: 1807.
