Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
V. rész. A II. Ratio Educationistól (1806) 1814 márciusáig
BÁRÓ STIFFT JÓZSEF. 257 a császár és háza iránt viseltetett. Stifft valamennyi hadjáratába elkísérte a császárt s életveszélyes betegségeiből szerencsésen ki is gyógyította. Az uralkodó kegye 1814-ben a bárósággal tüntette ki őt. Az 1827: VIII. törvénycikk 40. §-a szerint pedig „azon kiváló és gyöngéd szeretetnek, melylyel a magyar nemzet most uralkodó legjobb fejedelmének szent személyét környezi, új bizonyítékát akarván adni, a karok és rendek“ Stifft bárót „mint a királyi felség személye körül érdemesült férfiút, minden díjfizetés nélkül, törvényes leszármazóival együtt, az ország honfijává fogadják“. Csak van Swietenével lehet összehasonlítani azt a korlátlan hatalmat, melyet az uralkodó bizalma Stifftnek is a kezébe helyezett s Mária Terézia sem viseltethetett nagyobb bizalommal van Swieten iránt, mint I. Ferenc Stiffttel szemben. Míg azonban az előbbi arra használta fel befolyását, hogy a tehetségeket felkarolja s érdemeiket jutalmazza, addig Stifft éppen ellenkezőleg, a tehetséges egyéneket elnyomni igyekezett, ha csak álalázatossággal földig nem hajoltak meg előtte.17 Még oly tekintélyek is, minők pld. Hildenbrand, Raimann bécsi tanárok voltak, nem átallották Stifftet így apostrophálni: „Vir nobilissimus atque ad cineres usque colendus“.18 17 Puschmann: Die Medizin in Wien... 188. 1. 18 Wiener med. Wschrift 1871. 689. — Annál nagyobb antiservilis- mussal merészelt az udvari kamarai levéltár igazgatója, az osztrák költő Grillparzer 1831-ben „Warschau“ c. költeményében Stifft személyére célozni. A 33 strófás versből kiragadjuk a következőket: Dort tönt kein Wort durch späterwachte Lüfte, Scheu kriecht das Denken in sich selbst zurück, Die Brust vernieten krummgebogene Stiffte Und gänzlich stumpf gilt dort für ganzes Glück. Gleichwie in Dantes dunkeln Schauderorten Die Inschrift lehrt, dass da kein Rücktritt sei, Steh' inschriftweis an dieses Landes Pforten Gemeinheit eingeprägt und Heuchelei. Dem Throne nah sitzt dort ein Mann seit Jahren, Die glatte Stirn in Venusdienst gebleicht, Dem Einfäll' lustig durchs Gehirne fahren, Die ihm ein anderer auf Systeme zeucht. Stb. stb. A Pázmány-egyetem története III. 17
