Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
IV. rész. Az orvosi kar Budára, majd Pestre helyezése s története a Nova Ratio Educationis megjelenéségi (177-1784-1806)
234 KITAIBEL PÁL TANÁRI CÍME ÉS FIZETÉSE. 1801 ápr. 24.-én zz egyetemi magistratus előterjesztést tett a helytartótanácsnak, melyben az egyetemi épületek felügyeletéről és biztonságáról kér felhatalmazást gondoskodhatni, tekintettel, hogy azokban sokan laknak is. Főleg az orvos-ház (domus medica) volt az, melyben „igen sokan“ laktak s akikre fel kellett ügyelni, főleg éjjel, a tűzveszély miatt is stb. Erre a felvigyázói állásra házgondnoki (curator domus) címmel Fuchs Györgyöt kívánta a magistratus alkalmazni, aki már tíz év óta mint házi famulus, hűségével és megbízhatóságával jól bevált s akinek eddigi havi 10 forintnyi fizetéséhez (salarium) 4 forint havidíjat (menstruum) hozott javaslatba, melyből azonban csak 3-at engedélyezett a helytartótanács.277 1802-ben Kitaibel Pál adjunctusnak, a már II. József tanácsadói által fiatalon is nagyra értékelt tudósnak, eddigi kiváló érdemeinek278 jutalmazására és nagy családjára való tekintettel, a király szept. i-től kezdve megadta a rendes tanári czímet és fizetést. A chemia és botanika tanszéke továbbra is Winterlé s halála után Schuster Jánosé maradt. Egészen kivételes volt tehát az a helyzet, melyet ily módon Kitaibel az egyetemen elfoglalt, mert előadásokat soha nem tartott, csakis tudományos célú utazásainak és laboratóriumi munkásságának élt.279 Kitaibelről méltán mondhatták életrajzírói, hogy európai 277 OL. Litt.-pol. 1801. Fons 9, pos. 88,131-2. — StR. 2136: 1801. 878 Az érdeklődők figyelmét felhívjuk Szathmáry László: „Kitaibel Pál, a magyar chemikus“ c. dolgozatára (Magy. Gyógyszerésztud. Társ. értesítője 1934. évi 4. szám) és Gombocz Endre már idézett munkájára, melyek behatóan részletezik érdemeit, nemkülönben az itt csak röviden érintett adatokat. Az előbbi szerző mint chemikust, az utóbbi főleg mint botanikust méltatja Kitaibelt, aki mind a két szakmában egyaránt kimagaslott. 879 Hogy vájjon egy korai, de követésre a monarchia egyetemein később se talált példájával állunk-e szemben a kormányzat bölcseségé- nek, amely Kitaibelnek kivételes méltánylást érdemlő esetében megbecsülte és gondtalanítani igyekezett e kiváló tudományú férfiút nemcsak anyagiakban, de az előadástartás által igényelt idő és lekötöttség alóli felszabadításával: nehezen dönthető el. Szathmáry azt mondja, hogy „Kitaibel előadást sohasem tartott, felsőbb hatóság engedélye folytán tisztán laboratóriumi munkájának élhetett“ (5. old.), Gombocz pedig: „Kitaibel... életében az egyetemen elő nem adott. Hogy ez hogy volt
