Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)

IV. rész. Az orvosi kar Budára, majd Pestre helyezése s története a Nova Ratio Educationis megjelenéségi (177-1784-1806)

sebészek. Ezen vélemény alapján a helytartótanács jún. 7.-én elutasította le Febur kérelmét,248 aki ezzel be is fejezte további érdeklődését és Magyarország felé való orientálódását. Bécsbe szóló útlevél-kérelme az utolsó életjel, melyet róla őrzünk, illetve amely róla feltalálható volt s nem ok nélkül tételezzük fel, hogy Bécsből többé nem is jött vissza, nem lévén már további ösztönző oka hozzánk visszajönni.

Feburnek itteni dicstelen szereplése és országos szemorvossá való kineveztetésének szorgalmazása a szemészet ügyének, ha közvetve is, előmozdítójává vált. Mindenekelőtt bátrabbá tette Stáhlyt a tekintetben, hogy az új alkotásokra és kezdeményezésekre eléggé alkalmatlan háborús idővel nem számolva, az országos szemészi állás megszervezését most már maga is javaslatba hozta, de annyiban mégis okosan számolt az idők nehézségeivel, hogy annak betöltésére egyelőre ingyen vállalkozott, csakis az „Alma Pax“ visszatérte után várt jobb időkre halasztva díjazás iránti kérelmét. És pontosan ugyanazon a napon, amikor Febur ajánlkozásával foglalkozott a facultás, vagyis 1797 márcz. 24.-én, a jelzett feltételek mellett benyújtotta a kérvényét.249 Hogy ez a kérvény mennyire függvénye volt Febur actiójának, még az a külső körülmény is mutatja, hogy az Országos Levéltárban nem az egyetemi ügyeket tartalmazó „Litterario-politica“-okmányok közé, hanem a Febur viselt dolgait őrző „Sanitatis“ jelzet alá került.

Stáhly kérvényét a kar szintén még aznap: márc. 24.-én s a magistratus 28.-án vette melegen pártoló tárgyalás alá. Mind a két egyetemi hatóság telítve volt még ezekben a napokban a Febur iránti jogos, és szavaikból erősen kiérezhetőleg felháborodott ellenszenvvel; de anélkül, hogy bármelyikük is kiejtené Febur nevét, Stáhlyt pártoló érveik élét ellenébe is fordították. Már maga Stáhly is elsőbbségbe helyezését kérte a népet (a „misera et idiota plebecula“-t) megtévesztő franczia és olasz csalók és csavargók („extrigeni Italici et Galli errones et vagabundi“) fölé, akik mindig csak utaznak, holott az utazásokra csak a szünidőket helyes fordítani, amit a kar ezzel a Feburra célzó mondattal told meg: utazni, faluról-falura

218 OL. Sanitatis. 1796. Fons 40, pos. 2. — 1797. Fons 20, pos. i, 2, 6.

249 OL. Sanitatis. 1797. Fons 20, pos. 3, 4.

IV. A KAR PESTEN A II. RATIO MEGJELENÉSÉIG (1784—1806).