Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)

IV. rész. Az orvosi kar Budára, majd Pestre helyezése s története a Nova Ratio Educationis megjelenéségi (177-1784-1806)

főorvosa megírja, hogy ő nem ismerte le Feburt, ám lakóhelyén Bécsben, az oculisták közt lehetne felvilágosítást kapni felőle, de mint személyi adatot mondja be róla, hogy szemfényvesztő, csavargó, sikkasztó (agyrta, circumforaneus, defraudator).245

Már Horvátné panaszából is megállapítható, hogy le Febur vándor-praxist folytatott. Szombathely előtt Győrben járt, talán még másutt is, utána pedig ismét Bécsbe vonult vissza, mint csapot-papot hagyva ott a vakra operált négy hályogos asszonyt, akik közül a sebész feljegyzése szerint kettőnek nemsokára hypopyonja fejlődött. Úgylátszik, le Febur maga is okosabbnak látta, hogy szombathelyi kártevései után jó ideig ne mutatkozzék Magyarországban. 1794-ig nincs is róla semmiféle adat, feljegyzés; ekkor azonban, ápr. 21-.én kérvényt nyújtott be a helytartótanácshoz, melyben mint dr. med. et chir. és Bécsben approbált szemész és cs. kir. oculista mutatkozik be s elmondja, hogy magától József császártól kapott szóbeli engedélyt, hogy államának összes városaiban szabadon gyógyíthat és végezhet műtéteket, a szegényeknek ingyen. Az ausztriai tartományokat nagyrészt már végigjárván, most Lembergből érkezett ide, a szegényeken való segítés vágya által vonzva. Ezért azt kéri, értesíttessenek az összes vármegyék a megérkezéséről és pedig négynyelvű (magyar, latin, német és szláv) nyomtatványokon, ezek pedig hívják fel reája a szembetegek figyelmét. Kéri továbbá, hogy Buda és Pest városi tanácsai gondoskodjanak a számára kórházaikban megfelelő helyről, ahol a betegeket fogadhatja. Egy héttel később Vezánál, az országos főorvosnál jelentkezett le Febur, akinek ismét elmondta a József császár szóbeli engedélyét („oralis asse- curatio“) és beszélt egy (be nem mutatott) az összes államokra érvényes oklevélről („diploma intraregnanum“) s kívánságainak támogatását kérte tőle. Veza jelentést tett erről a látogatásról: arra való tekintettel, hogy nálunk az egyetlen Stáhly az, aki a szemészettel teljesen felkészülten foglalkozik, őt azonban a tanítás és a koródája teljesen lefoglalja, jó lenne, ha le Febur is kap engedélyt a felette nagyszámú szembetegek gyógyítására, mert oly férfiú benyomását teszi, mint aminőnek a tanúsítványai mutatják („pro eo viro, qualem se quoque per

245 OL. Sanitatis. 1790. Fons 29, pos. 4, 5. — 1791. Fons 26, pos. 1.

IV. A KAR PESTEN A II. RATIO MEGJELENÉSÉIG (1784—1806).