Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
IV. rész. Az orvosi kar Budára, majd Pestre helyezése s története a Nova Ratio Educationis megjelenéségi (177-1784-1806)
vezése után beleegyeledett a magánleckék tarthatása iránti követelésekbe, de a kar részéről meghallgatásra nem találván, a helytartótanácshoz sérelmező beadványt nyújtott be, melyben fennen hivatkozva a maga lelkiismeretességére s főként elfogulatlan és szigorú vizsgáztató eljárására,94 a maga részére is reclamálta a magánleckeadás jogát. Kérvényét az egyetemi magistratus a helytartótanácshoz terjesztette fel, kísérő jelentésében „gravi hoc ex incidenti" rámutatva, hogy Schraud soha meg nem jelent a szigorlatokon s ezért a hallgatók érdeke is azt hozza magával, hogy a kérelem figyelembe ne vétessék. Sok ütközésre, vetélkedésre és féltékenykedésre adott okot állandóan a correpetálás ügye, úgy hogy végül is a helytartótanács megelégelte ezt az áldatlan állapotot és 1798 június 5-én tartott ülésének határozatából folyólag kiadta rendelkezését, mely a correpetálás jogát most már valamennyi díjazásban részesülő egyéntől („cunctis salarisatis medicae facultatis individuis“ megvonta;95 ám ennek a tilalomnak sem volt meg a végleges foganatja, miként a későbbiek folyamán látni fogjuk. 1784 jan. 21-én ült össze a van Swieten Gottfried96 elnöklete alatt álló udvari tanulmányi bizottság az államtanács magyar tagjaival, hogy együtt tanulmányozzák át Örményinek a végigvizsgált budai egyetemről szóló s általunk lényege szerint már ismertetett jelentését, hogy ennek a figyelembevételével közös jelentést tegyenek a magyarországi tanulmányügy jobb karba helyezése iránt. A bizottság mindenekelőtt kívánatosnak jelentette ki, hogy mindaddig míg Magyarországon a bevezetni szándékolt új tanulmányi rend életbe nem lép és meg nem erősödik, az összes ilynemű ügyek, mielőtt a helytartótanács elé terjesztetnének, egy külön felállítandó bizottság által tárgyaltassanak meg, melyben a facul- tásoknak a tisztjük alól felmentett igazgatói is helyet foglalnak. A király fel szerette volna használni az egyetem áthelyezésé 94 ,,... ne vei minima a me laxitas in privatis examinibus apud me faciendis committeretur“. OL. Litt.-pol. 1793. Fons. 9, pos. 9. pag. 109—no. 95 OL. Litt.-pol. 1798. Fons. 9, pos. 92. 96 Apjához semmi tekintetben sem hasonló fia van Swieten Gerhard-nak. IV. A KAR PESTEN A II. RATIO MEGJELENÉSÉIG (1784—1806).