Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
IV. rész. Az orvosi kar Budára, majd Pestre helyezése s története a Nova Ratio Educationis megjelenéségi (177-1784-1806)
134 IV. A KAR BUDÁN (1777—1784). tett a király, leszállítván az orvos-sebészi tanfolyam díját egységesen 15 forintra. E jószándékú rendszer azonban így sem vált be, mert a hallgatók számának nemkívánatos megcsappanását vonta maga után, miért is az államtanács tagjai közül többen vissza szerették volna állítani a tandíjmentességet. A nagy vita eldöntésére statistikai adatok beszolgáltatása rendeltetett el, s az így leszűrt eredményekhez képest a király elfogadta az államtanács javaslatát, melyszerint a tandíj elengedtetett azoknak, kik több mint három gyermeket taníttattak egyszerre.54 Az általános tandíjmentesség intézményesen csak 1790-ben állíttatott helyre.55 A dolog historikumához tartozik, hogy a tandíj intézményes bevezetését megelőzőleg 1784 nov. 8.-án tájékoztató jelentés megtételére hívatott fel az orvosi kar a szegény néposztályból kikerülő sebészhallgatók tandíjfizetésére vonatkozólag s a felség abbeli készségének jelzése mellett, hogy a nevezettek közül a kiválóaknak hajlandó lenne elengedtetni a tandíjat, sőt ezeket esetleg ösztöndíjban is részesíttetni. Az orvosi kar jelentése tele van aggályokkal, de ma már nem látni tisztán, mi felett aggályoskodott jobban, a tandíj miatt-e vagy a tandíj elengedéséért? A jelentés ugyanis azt mondja, hogy az orvos-sebészi tanfolyam katholikus hallgatói valamennyien szegények, évente alig akad egy is, ki a tandíjat meg tudná fizetni; a jobbmóduak ugyanis a jogi stúdiumra mennek. Viszont az akatholikusok — akár útlevél nélkül, egér- úton — többnyire a külföldre mennek, hol bőségesen várnak reájuk alapítványok. Ezért ha a jó előmenetelű sebészhallgatóknak elengedik a tandíjat, jelentősen megapad a tandíjjövedelem forrása, melyet még az a körülmény is apaszt, hogy sokan vannak, kik nem az egész éven át hallgatnak, hanem jórészt magánúton készülnek el. Az orvosi kar e jelentésén bajos volt okulni, mert erősen félti a tandíjjövedelmet, melyről azonban azt mondja, hogy évente alig akad egy-egy sebészhallgató, aki a tandíjat meg tudná fizetni.56 A következmények abban adtak igazat a karnak, hogy a tandíj kényszer 64 Hock-Bidermann : Der oesterreichische Staatsrath. Bécs 1879. 524. 1. 55 Codex III/i. 596. 58 Orvoskari lt. Fjk. 1. 190/1. 1: 1784/85.
