Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
IV. rész. Az orvosi kar Budára, majd Pestre helyezése s története a Nova Ratio Educationis megjelenéségi (177-1784-1806)
A NÉMET NYELV KÖZHASZNÁLATÁNAK ELRENDELÉSE. 125 megjegyzések, amelyeket a vármegyéknek a német nyelv hivatalossá tétele elleni tiltakozását bemutató magyar udvari kancellária felterjesztésére írt: „A kancellária megkímélhette volna magát ezen előterjesztéstől, mert nem az az ember vagyok, aki a szappanbuborékokat golyóknak nézi. .. Aki nem akar alkalmazkodni vagy segítségül lenni, az előtt nyitva áll az ajtó, a kancellártól kezdve az utolsó vármegyebeli emberig.“ E szavak szokatlan keménységére némi megértő magyarázatot nyújt az, hogy az államtanácsnak éppen magyar tagja: Izdenczy József ismételten is bizalmatlanságra hangolni igyekezett a királyt a magyar kancellária javaslatai iránt. Dicséretére válik az akkori nemzedéknek, s culturalis érzékének megvilágítására alkalmas, hogy nemzeti nyelvének a magyar kancellár, gróf Esterházy által is támogatott tüzes védelme mellett is belátja a német nyelv ismeretének a nem hivatalos használatban való nagy értékét. Nyelvünk halhatatlan érdemű újítója, Kazinczy Ferenc is arra törekszik, hogy nemzetével a német irodalmat megismertesse. Mielőtt a német nyelv közhasználatát II. József a magyar ember természetével nem számoló parancsban elrendelte volna, már az egyetem újjáalakításának időpontjától kezdve egyre-másra jelentek meg a hivatalos és nem hivatalos buzdítások, melyek ellen senki sem emelt szót, sőt enyhe optativus alakjuknál fogva sokan meg is szívlelték a német nyelv ismeretének terjesztésére irányuló jó szándékot. Az 1770-ben megjelent Norma studiorum tractandorum pro singula facultate- ban olvassuk: „Cum... Hungarica lingua in regno hccce principalis esset, Germanica vero perquam utilis, imo fere necessaria.“ Az 1777-ben kiadott első Ratio Educationis egész kis fejezetet (102. $) ír a német nyelv rendkívüli használatáról („de singulari linguae Germanicae utilitate“). Egy 1774 jún. 20.-án megjelent udvari kancelláriai rendelet is csak kedvcsináló és lélekpuhító szándékkal írja, hogy a német nyelv ismeretének hiánya a legfőbb oka annak, hogy országunkban sem ipar, sem kereskedelem nem tud felvirágzani. Parancsról, ellenérzéseket kiváltó parancsról 1781-ig nincs szó.29 Ám ha 29 1781 nov. 29-én írja II. József: „Übrigens ist die deutsche Sprache die wahre Landes- und Muttersprache, in welcher man so gut Recepte schreiben in der Medicin . .. kann ...“. (Kink i. m. I. 547.) —
