Győry Tibor (szerk.): Semmelweis összegyüjtött munkái - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 46. (Budapest, 1906)
A gyermekágyi láz kóroktana, fogalma és prophylaxisa
hogy betegségeket észleljen és kortörténeteket szerkesszen Ez a nehány aztán mintát ád a többinek a megírandó kortörténeteikhez és ily módon sokszor tapasztalhattam, hogy különböző betegségek kortörténeteiben ugyanazokat a tüneteket ugyanazokkal a szavakkal írták le. Már magában véve is eléggé feltűnőek e fiatal leányok, a mint fontoskodó arczczal ütőeret tapintanak, észleleteket jegyeznek. Oktatójukat, a ío- bábát utánozzák mindezzel, kinek tekintélyét, melyet gondosan óv a betegágyak mellett, még az is fokozza, hogy az orvos mindenkor egy véleményen van vele». A 46-ik lapon azt mondja Osiander : «A bonczolatokon, melyeket a szülőháztól kissé távoleső kerti házban végeznek, a bábanövendékek is rendesen jelen vannak. Amúlva láttam gyakran, mily élénk részt vesz nehány fiatal leány a hullák szétdarabolásában, mint fejtették ki, csupasz, véres karokkal, kezükben nagy késsel, tülekedés és kaczaj közepette, a me- denczét, miután engedélyt kaptak az orvostól, hogy azt a maguk részére kikészíthessék.» Az 51-ik lapon következőket mondja Osiander: «Azon észleletek közt, melyekre bonczolás közben Baudelocque figyelmessé tette tanítványait, különösen a horpaszizomnak a szülési erőlködések következtében való szakadása fontos.» «A lefolyt szülésekről következő táblázatot állították össze. 1797 deczember 9-ikétől 1809 május 31-ikéig 17,308 nő szült összesen 17,499 gyermeket; 189 nő ikreket hozott a világra, tehát 91 szülésre 1 ikerszülés esett; csak ketten szültek hármas-magzatot; legalább is 2000 nő súlyosan megbetegedett a szülés után, 700 meghalt és bonczoltatott!» A 242-ik lapon azt mondja Osiander: «A gyermekágyasok kis medenczebéli szerveinek lobja, melyet rendszerint gyermekágyi láz néven neveznek, s a mely minden nagy és túlzsúfolt szülőházban otthonos szokott lenni, a párisi szülőházban is előfordul.» «A bajt különösen a téli hónapokban észlelik és bár állandóan uralkodik, mégis borzalommal emlékeznek vissza arra a két esztendőre (1803 és 1808 közt), a mikor endemikus módon pusztított s temérdek gyermekágyast ragadott el. Noha sehogysem tudtam e két év nagyobb halandóságáról biztos meggyőződést szerezni, a Maternité-ról szóló irat szerzői pedig
