Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
A morbus hungaricusról iró szerzők és azok munkái
88 GYÖRY TIBOR atque maligna, cum diro praecipue tűm capitis, tum ventriculi dolore, aliisque gravissimis symptomatibus coniuncta, a fermen- tali, nimis acri et contagioso miasmate, humores circa ventri- culum et primas potissimum vias corrumpente et fermentante oriunda.“ Először a gyomor és a belek betegesznek meg, és nem a szív s ez utóbbi körülmény élesen elhatárolja a bajt a pestistől; az utóbbi továbbá megöli az embereket és állatokat, míg a febris hungaricus csak az embereket szemeli ki. Az epigastrialis tájban a beteg rendkívüli, úgyszólván tüzes fájdalmat érez s a szívgödör táján sokszor daganat is tapintható. A felbonczoltak gyomra lobos, üszkös és rohadónak mutatkozott. A gyomorfájdalmak a rendkívül erős fejfájással képezik azt a két tünetet, mely „úgy követi e bajt, mint árnyék a testet.“ E két testrész egyébkép is „örökös sympho- niában“ van egymással. A fejfájás elannyira fokozódhatik, hogy a betegek nincsenek többé eszük birtokában, és nemsokára delirálni kezdenek. A fájdalom székhelye az agykéreg, mely maga után vonja az agyállomány megbetegedését, „mivel hogy a kettő közül egyik sem betegszik meg a másika nélkül“. A fájdalom nem férgektől ered, ilyenek egyáltalán nincsenek az agyvelőben s jelenlétük csak „férges argumentumokkal“ támogatható.1 A bőrmirigyek gyulladása következtében bolha csípéséhez hasonló kiütések lépnek fel a háton vagy egyebütt s mint a bajnak egyik legjellemzőbb tünete, biztossá teszik a kórismét. 1 2 A forróság eleinte nem oly nagy, mint a betegség tetőpontján, midőn a testet majd elégeti s az erők összeesését hozza létre. Ha később szűnni is látszik, láztalanság (apyrexia) a baj végződése előtt soha sem áll be. A betegség annyira változékony,3 hogy első látszatra biztosan fel sem ismerhető s csakis a jeleknek összességéből állapítható meg. 1 18. ff. 2 20. 3 „chamaeleonte mutabilior“ (18).
