Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
A morbus hungaricusról iró szerzők és azok munkái
86 CtYÖRY TIBOR gatás, nyelvremegés, szájeltorzítás, ha megtört hangon nevetnek, ha hangjuk szokatlanul kíméletlen, kemény vagy félös, gyermekes, remegő, vagy úgy hangzik, mintha erdő mélyéből jönne. Nehezen gyógyulnak a szokványos ivók s alig azok, a kiknek kibocsátott vére hideg s nem alvad meg. A betegségre jellemző, hogy a mely házban kiüt, végigjárja annak összes lakóit, hol egymásutánban, hol meg egyszerre.1 Kezdetben sokszor megesik, hogy a bajt közönséges gyomorromlásnak tartják s minthogy ezért a betegek hashajtókat vesznek be, a gyógyulást is nehezebbé teszik.2 ❖ £ % Skreta könyve egyike a szakirodalom legalaposabb, legtanulságosabb . munkáknak. Megfigyelései sokszor bámulatot ébresztenek az olvasóban. Szószorosan a capite ad calcem vizsgálta betegeit. Az egyedüli szerző, ki a pupillák állapotát is megtekintette. A mikroskop körüli jártasságának kétségtelen jeleit adta. A miket ő a vérben látott és mint lapos, kerekded képleteket irt le, minden kétségen felül az akkor még fel nem fedezett vértestecskék voltak. Már abban az időben is 270-szeresre fokozta Skreta kortársa: Loeivenhoek a górcsők nagyító képességét, s Löffler elismeri róla, hogy a mostanság úgynevezett baktériumokat látta és helyesen felismerte.3 Szerencsés és helyes kifejezésnek kell mondanunk a „forró hideg“-et (fieberiger Frost) a rázóhideg értelmében. A mint ma tudjuk, a rázóhideg alatt már a test liömér- séke emelkedett, tehát a test belül „forró“, mig a felületes bőredényeknek összehúzódása folytán „hideg“ a tapintata. A „forró hideg“ terminus igen szépen fejezi ki ezt. Az izzasztó szereket méreghajtóknak nevezi („Schweiss- und Gifttreibende Mittel“). Tudjuk és számolunk vele, hogy az izzadással toxinoktól szabadul a szervezet. 1 129. 2 137. 3 Fr. Löffler: Vorlesungen über die geschichtliche Entwickelung der Lehre von den Bacterien. I. Theil, S. 5. (Leipzig, 1887).
