Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
A morbus hungaricusról iró szerzők és azok munkái
MORBUS HUNGARICUS 67 Ismétlések elkerülése végett Graben János András könyvéről (1663) később, az Erfurti hatósági intézkedések tárgyalásánál lesz szó. * * * Zapff János Adám thüringiai születésit orvos 1666-ban inaugurál-dissertatioját irta a „Morbus castrensis seu Hunya- ricus“-ról. Sennert annak idején még csak úgy nyilatkozott, hogy ha tehetné: morbus castrensis-nek hivná a morbus hungaricust. Látjuk, hogy Zapff már czimül is odatette synonyma gyanánt. Még mielőtt felütnénk a könyvet, érzik rajta Sennert hatása. A 2-ik lapon már citálva is találjuk több ízben, szavaival él, s később vele együtt száll síkra Jordanus ellen. De azért a többi szerzők egy részét is figyelembe veszi, többnyire tagadólag. Zapff a betegség definitioját következőkép adja: „Est febris continua, calor enim ab initio ad finem usque deprehen- ditur, et quia certis periodis etiam vehementius exacerbatur, continua periodica dici potest.“ Kiemeli, hogy nem „febris putrida“ (Spilenberger annak tartotta), azon okból nem az, mert a putrid lázak nem ragályosak, holott ez az.1 A megtámadottság első helye a szív, amint azt az erők hirtelen lehanyatlása jelzi, s nem a gyomor, mert ez a többi szervekkel egyidejűleg csak másodlagosan betegszik meg. De még ha a gyomor bántalmazottsága előbb is jelentkeznék a láznál, az illető nem betege előbb a morbus hungaricusnak, mielőtt láza nincs. A betegség létrejöttéhez 4 féle ok működik közre. 1. A természetfölöttiek (causae supernaturales): az úristen, ki a bajt haragjában küldi az emberekre; a daemonok és boszorkányok, kik az isten engedelméből nyavalyát hoznak az emberekre, s kétségtelen, hogy a morbus hungaricust is képesek reájuk hozni.1 2 2. A szervezetenbelőliek (naturales) [a mit ma röviden dispositio- nak neveznénk]: az epés vérmérséklet, a fiatalkor, a férfinem 1 7. 2 „Cum daemones et sagae, permittente Deo, pestem excitari possint, nullum est dubium, eos etiam huné morbum excitare posse.1" (14.)
