Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
A morbus hungaricusról iró szerzők és azok munkái
MORBUS HUNGARICUS 57 a Corpus Hippokraticum olyan tekintélyek voltak, hogy abban mindent meg kellett találni. Ezt az idézett helyet sok szerző átvette Rulandtól s tekintette a morbus hungaricus első leírásának. * * * Mielőtt Rulanddal végeznénk, szükségesnek tartom, hogy több orvostörténelemben található tévedést helyreigazítsak. Téves azok nézete, kik az idősebb Ruland Mártont tartják a morbus hungaricusról irt könyvek szerzőjének. Mindenekelőtt az apa Ruland 1602-ben halt meg, holott a „De morbo Hun- garico..czímű munka, melyben a „Tractatus“-nak terjedelmes bővítései vannak, csak 1610-ben látott először napvilágot. De mind a két könyv a legkifejezettebb galenusi szellemben van Írva, a mint azt még a gyógyítási módokból is látni fogjuk. Az idősb Ruland pedig Paracelsus híve volt, sőt paracelsusi gyógyszere: az „aqua benedicta“ (borkősavas antimonoxyd) által vergődött némi hírre. A morbus hungaricusról irt könyvek szerzője tehát az ifjabb Ruland Márton, ki 1569—1611 közt élt. Fia János hozzánk származott át, pozsonyi városorvos lett és II. Ferdinándtól 1622-ben magyar nemességet nyert.1 * * * 1606-ban Oberndorffer János pfaltzi és regensburgi orvos adta ki „rövid és világos jelentését“ a magyar betegségről. Szerinte a betegség, mely 1566-ban lépett fel először Magyar- országban s 1594-ben iszonyú halandóságot okozott, az ő idejében a Pfaltznak és Bajorországnak egész falvait kipusztította. De nem új betegség, hanem azonos az olaszok „febris lenticu- laris“-ával s csak azért vélik sokan újnak, mert annyiféle nevet adtak neki s ezzel a fogalmakat csak összezavarták. Definitiója szerint az egy „febris maligna cum maculis rubeis“. 0 az egyedüli, a ki — igen helyesen — a kiütéseket is beleviszi a definitioba. A betegség belső oka a vér, mely megromlott; a mit a vérbocsátás hasznosságával bizonyít. Külső okai: a levegő és ételekben rejlenek. 1 Weszprémi: Succineta medicorum etc. biographia. (Cent. I. 158.)
