Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
A morbus hungaricusról iró szerzők és azok munkái
MORBUS HUNGARICUS 55 lefolyó gyulladásra mutat, a mély és nagy közökben ismétlődő: delirium jele, a felületes és ritka : a már már küszöbön álló halálé. Az orr és szájból hidegen áramló lélekzet igen veszélyes jel. A hasat illetőleg legjobb ha az egyenletes, lágy és fájdalmatlan; ellenkezőleg rosszat jelent ha az egyenletlen és fájdalmas. A fejfájás állandó, mindennapos jel. A kiütések (maculae et petechiae) ha a baj kezdetén lépnek fel, feltétlenül veszélyesek; kevésbbé, ha későbben, a kritikus napokon; de minthogy a még ekkor is fellépők inkább halálra, mint gyógyulásra engednek következtetést: ezért tehát mindenkoron veszélyesek. Mennél több a petechia, annál rosszabb ; mert jelei annak, hogy a természet a nagy forróságtól sem izzadással, sem a bőrön át elpárlással „evaporatio insensilis“1 nem tud szabadulni.2 A vöröslő szinű foltok a vér bántalmazottságát jelzik ; a feketéllő, ólomszinűek nagyobbfokú roszindulatúságra engednek következtetni. Ha a betegség folyamán süketség lép fel, ez mint jó és egészséghozó jel ismeretes az esetek többségében, s az által keletkezik, hogy a materia morbifica először megszállja a halló- szervet, majd a fül mögött daganatot képez és majd ezen át kiürülve, elhagyja a szervezetet. Általánosságban úgy áll a dolog, hogy mennél több a tünet, mennél tovább állanak fenn, s mennél inkább ellenkezik megnyilvánulásuk a betegnek természetes szokásaival, annál rosszabb. * * * Lássuk ezek után, hogy miként vélekedett Ruland a betegséf/ mivolta felől. Röviden szólva: Jordanus álláspontján áll, a ki szerint — mint láttuk — a morbus hungaricus azonos a petechialis vagy a „febris lenticularis “-sál. Ugyanezt állítja 1 Ezen hely azért érdekes, mert Santorius „Ars de statica medicina sectionibus aphorismornm septem comprehensa“ czimtí munkája, mely először szól a perspiratio insensibilis-röl, csak 14 évvel később, 1614-ben jelent meg. ... , * Ezzel (39. lap) ellenmondásban áll a 236. lapon : hogy a kiütés mennyisége s fellépésének idejéből nem lehet a betegség súlyosságára következtetni.
