Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
A morbus hungaricusról iró szerzők és azok munkái
46 GYÖRY TIBOR den gyógyszer nélkül, egyedül diaeteticus szabályok szemmel- tartásával meggyógyultak.1 Látható Coberus ezen leírásaiból, mily nehezen tűrték az idegenek a kiima változását, mily nehezen szokták meg épen a magyar mocsaras kiimát, noha nem zárkózhatunk el attól az indokolt felvételtől sem, hogy a magyar levegő betegeinek Ausztriában való könnyű meggyógyulása a „diaeteticus szabályok szemmel- tartásával“ legalább is oly arányban gyógyult, mint a légváltozástól, mint ahogy azt Coberus, csak nem eléggé öntudatosan, maga is mondja. Tényleg a magyar kiima, mint már elől említve volt, más volt, t. i. még kedvezőtlenebb a mainál s a magyar levegő mint valami különleges rósz szerepel Coberusnál, s mint látni fogjuk: a legtöbb szerző leírásaiban, és pedig — amint rendszeresen és helyesen hangsúlyozzák —- az idegenekre vonatkozólag.1 2 A levegő rontásához ezenkívül a temérdek tábori szenny és piszok is hozzájárult. A sátorok közti térségeken emberek és állatok hullái elásatlanul hevertek.3 Esztergom mellett még a keresztény temetőnek felületesen elföldelt hullái is rontották a levegőt. Ez volt tehát az első kórokozó, mely Coberus szerint a languor Pannonicus, illetve majd a morbus hungaricus létrehozására befolyt. A második ártalom, mely az idegeneket megrontotta, Magyarország ételei és italai voltak. Ezekről nem szólunk most részletesen, mert a bevezetésben épen Coberus adatait irtuk le. Csupán azt jegyezzük fel, hogy az idegenek annyit ettek és ittak, hogy a legsúlyosabb gyomor- és bélbajokat kapták, még a „naturae Struthiocamelo fervidiores“ is. Ezen túlzások némi mentségéül szolgál az, hogy a tábori élelmezés rósz volt; még a kenyér is kemény és tisztá1 KI. 36. 2 „Ex nulla tarnen caussa externa, magisque urgente morbum bűne pure Ungaricum primo radices egisse, succrevisse postea, tandem fructus solitos protulisse statuo : quam ex aeris Pannoniéi, mihique homini Ger- mano invisissimi summeque noxii attractu noeentissimo/“ (I. 54.) 3 I. 58.
