Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
A morbus hungaricusról iró szerzők és azok munkái
42 GYÖRY TIBOR ismét feltisztul; ha az iitérlökés ismét egyenletes s mindinkább erősbiilő lesz. A halál biztos hírnökei: ezen említett javulási jelek ellenkező irányú jelentkezése, továbbá, ha a beteg teste meg- fehéredik s mégis csillapíthatlan a szomjúsága; vagy kékesfekete lesz s a testen fekete pontok lépnek fel: „welche tod- ten flecke genennet werden“ ; ha a láz még nem enged s a beteg mégis hidegről panaszkodik ; ha a foltok lassan és nehezen jönnek ki, zöldes vagy kékes színűek, s ha igen gyorsan visszaverődnek és semmiféle orvossággal többé ki nem csalhatok ; ha kelések mutatkoznak a karokon, lábakon, a fül mögött vagy egyebütt, a mi szerencsére elég ritka dolog; ha a székletét igen bűzös, s fölötte valami zsírszerü úszik („wenn auf denselben gleich wie eine fettigkeit schwimmt“); ha a hasmenést nem csillapítja semmilyen gyógyszer, s az vérrel kevert; ha hideg verejték üt ki a fejen, arczon és nyakon; a vizelet nem folyik ; ha a beteg vért köp s végül a facies Hippocratica, mely Lucretius szerint: Triste supercilium; furiosus vultus et ater Compressae nares, nasi primoris acumen Tenue, cavati oculi, cava tempóra, frigida pellis Duraque inhorrebat yictum, irons tenta minebat. A könyv értelmes, világos, s a pillanatnyi szükség folytán készült: amikor a morbus hungaricus hazánk határain túl terjeszkedve, elérte Németországot. Erénye és egyúttal hibája a tulságig vitt systematizálás; mert bár áttekinthetőbbé tette vele munkáját, viszont gyakran Procrustes-ágygyá tette a rendszert, melyben egynek-másnak, ami nincs helyén, bele kell férnie. Feltűnő, hogy a füldaganatokat a halálos jelek közé sorozza, s azt mondja, hogy ritkák. Az eddigi szerzők ép lígy, mint a következendők, nagyon gyakorinak s igen jó jelnek mondták. * tje Í$C Terjedelmes, 3 kötetű könyvben számol be 1595—99. közt tett tábori orvosi észleleteiről Coberus Tóbiás gorlitzi (Felső-Lusatia) születésű orvos, ki a török elleni háborúkban
