Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
A morbus hungaricusról iró szerzők és azok munkái
34 GYÖRY TIBOR nem olyan, hogy abban egy egységes kórképre bárki is reá- ismerliesen. Rittmann sorok közt jegyzi meg röviden, hogy a Jordanus emlegette fekete tuberculumok a lábon s a gangraena időbeli összefüggésben állanak a pestissel.1 Ámde 1566-ban hazánkban nem volt pestis s így ez a magyarázat elesik: másikat adni pedig félek, hogy önkényes dolog volna. Akik tehát Jordanus munkájának befolyása alatt látták a typhus- petechialist a morbus hungaricusban, azok nem a leírásból, hanem Jordanusnak csakis végszavaiból meríthették azt. Ezek azonban oly világos elméről tesznek bizonyságot, mint a mily éles megfigyelőképesség nyilatkozott meg benne a kórokozó, külső körülmények iránt. A „morbus brunogallicus“ későbbi felismerőjének genialitása megnyilatkozik benne már 26 éves korában a „morbus hungaricus“ helyes interpretálásával!2 „Ez a betegség — Írja végül s ezzel tisztázza a kérdést — nem is igen különbözik attól, melyet az olaszok „le petechie“-nek neveznek, a melyről Fracastorius igen tudósán és mások utána pontosan beszéltek.3 De bár nehány tünete itten nem lett észlelve, tudni kell, hogy számtalanszor megesik, hogy ugyanazon betegség vidékek és életmódok szerint különböző és egymáshoz nem hasonló véletleneket képes létrehozni“4 Vájjon a mit „genius epidemicus“1 Alex. Rittmann : Culturgeschichtl. Abhandlungen über die Reformation der Heilkunst. Brünn, 1369. I. Heft, S. 45: Ich glaube allerdings, dass Jordanus so etwas in südlichen Italien oder Frankreich nicht zu Gesichte bekam, und dass das mit der Pest nur in temporären Zusammenhänge stand. 2 E helyet használom fel,hogy Rittmann egy anachronismusát helyreüssem. Idézett munkájának 51.lapján a következő megjegyzése áll: „Es tritt also klar zu Tage, dass es dem guten Jordanus, welcher selbst einen eigenen morbus bruno gallicus entdeckte, endlich (!) doch etwas zu bunt mit dem Entdecken von neuen Krankheiten war, und dass dieser in Italien und Frankreich gebildete Arzt schon genug an dem morbus gallicus, sudor anglicus u. morbus bruno-gallicus etc. etc. hatte, um auch noch eine eigene lues pannonica zu erfinden.“ Jordanus azonban csak 1570-ben, tehát magyar tábori orvosi működése után került csak Brünnbe, a hol a morbus bruno-gallicust felfedezte. De még ezen új szó gyártása sem volt olyan nagy bűn, mint a mily genialis és nagy horderejű volt az, hogy a városban iszonyúan elterjedő syphilisnek („morb. gallicus“-nak) egyszerűen azzal vetette gátját, hogy egy fertőzött köpölylyel dolgozó borbélynak a nyomára jött. 3 Az első pontos typhus leirás Fracastorius-tól való (1546). 4 . . . . „sciendum tarnen saepenumero contingere, ut pro regio- num et victus diversitate, idem morbus varia et dissimilia páriát accidentia.“ (238.)
