Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
Eddigi vélemények a morbus hungaricus felől
140 GYORY TIBOR közölt tapasztalatai a trópusi vidékekről.1 Ezek szerint a hegyi néger, ha a parti vidékekre megy, maláriába esik; ha kigyógyult belőle, immunná lett egy újólagos megbetegedés iránt; a parti néger pedig már szüleitől örökli az immunitást. Ugyanezeket a vázlatosan jelzett viszonyokat szabad feltennünk a magyarokról, akik ez esetben a parti néger, illetve az idegenekről, kik a hegyi néger módjára viselkedhettek a maláriával szemben. S a természet törvényei 300 év előtt is ugyanazok voltak, mint ma. Ha tehát elismerjük a maláriában a morbus hungaricus egyik előkészítőjét, úgy megint érthetővé lesz előttünk épen az, amit a vegyes fertőzés értelmében commentálók is a maguk javára emelnek ki, hogy tudniillik miért támadta meg a morbus hungaricus nagyobb számmal a külföldieket, mint a magyarokat.1 2 De hogy áll akkor a dolog a magyarokkal, akikről mi is és a velünk egyet nem értők is egyaránt állítjuk, hogy őket már a malaria sokkal ritkábban támadta meg; hogyan áll ezekre a typho-malariás vegyes fertőzés kérdése ? Ezzel a felelettel Hecker, Haeser s a többiek adósak maradtak. Ha a typhus és malaria együttes fellépését az esetek összességében el akarnék ismerni — se tekintetben a vegyes fertőzés értelmében commentálók tényleg nem is tesznek distinctiókat — úgy azt kell a mondottakból következtetnünk, hogy a kétféle fertőzés mindkettejének egyaránt ki voltak téve az idegenek, míg a magyarok a malaria iránti immunitások folytán csak a typhust recipiálták. Oda jutottunk tehát, hogy kétféle morbus hungaricus lett volna! Egyik alakjában, mint typho-malaria, 1 Ärztl. Erfahrungen in den Tropen. Berlin, 1898. 2 Ezen számnak differáló nemzetiségi aránya ismét túl lett becsülve. Jordanus tudtával az 1566-iki járványban csak két magyar pusztult volna el! Coberus is — bár nem mond ily valószínűtlen számot — azt mondja, hogy a magyarok kevésbé pusztultak. Még egy pár szerző, többnyire a litteratura kezdetéről, szól így. De hogy a megbetegedési külömbségek, ha feltétlenül meg is voltak, de nem voltak oly rendkívüliek, túlságosak és felötlők, onnan világlik ki, hogy a későbbi szerzők erről már csak elvétve nyilatkoznak. A „németek temetőjévé“ ha főleg a mb. hg. folytán lett is hazánk, de azért a különféle egyéb ártalom s a külföldieknek halálra szánt életmódja is közrejátszott ebben. Miként erről más helyen szólunk.
