Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
A morbus hungaricus mibenlétének tisztázása
128 GYÖRY TIBOR és a többi kiváló klinikusok classicus monographiáira utalom őt, melyeknek összefoglaló leírása e kis munka határát meg nem engedhetően kitolná. Csupán röviden annyit! Egy betegség, mely az egyéneket teljes jólét közepette hirteleniil s állandósuló magas lázzal (rázóhideg) kapja meg, úgy hogy erejök rohamosan lefogy, melynek a nagy forróságon s vele járó charakteristicusan gyötrő szomjon kivid legtűrhetlenebb tünete a fejfájás, mely eleinte álmatlansággal jár, amit nemsokára egy „status typhosus“, delirium, eszméletlenség, sőt coma, ínrángás, pehelyfog- dosás stb. követ,1 melynek 4 — 6-dik betegségi napja körül nagyszámú apró, lencsényi („typhus lenticularis“ Fracastor), rózsaszínű foltok, majd patécsok lépnek fel a bőrön, mely a 10—14-ik nap táján — ha a beteg addig meg nem hal — krisis- sel befejeződik és amelyet recidiva rendszerint nem követ, nem lehet más, mint kiütéses hagymáz. Ezen, az összes leírásokban stereotypicusan helyet foglaló tünetek a typhus exan- thematicus tiszta, zavartalan képét nyújtják. De vegyük még hozzá az ezen betegségre exquisit módon jellegzetes körülményt: a prognosis amaz ingatag voltát, melyről egyaránt, úgyszólván kivétel nélkül emlékeznek meg a régi és az újkori szerzők s mely semmiféle más betegségnél nem mondható oly jellemzően paradoxnak, mint épen a typhus exanthematicusnál. A legsúlyosabb, a legaggasztóbb tünetek complexusa sem enged következtetést vonni a baj letalis kimenetelére, a legenyhébb tünetekből sem szabad az orvosnak biztos reményt merítenie a beteg felépülése iránt.1 Röviden szólva: a prqgnosis meg- állapithatlansága a tünetek súlyossága vagy könnyűsége alapján speciálisán jellemző a typhus exanthematicusra s ezért a morbus liungaricus mibenlétének utólagos megállapításánál szintén számottevő útbaigazításul szolgálhat. Bár nem gyakran, de mégis előfordul, hogy a történetírók a pestissel azonosították a morbus hungaricust. Valószínű, hogy a mirigydaganatok és elgenyedések s a végtagok üszkösödése voltak azon tünetek, melyeket olvasván, a két bajt 1 Innen a „cerebralis typhus“ név is. (Botkin 1. c. pag. 243.)
