Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
A morbus hungaricus mibenlétének tisztázása
MORBUS HUNGARICUS 125 heilen értékűek is ezen tények, a „genius epidemicus“ legkevésbé sem precíz fogalmát még sem lehet számításon kívül hagynunk akkor, ha elgondoljuk, hogy ugyancsak ezen közegészségi, de bizonyára kór- és gyógytani ismereteink bővülése által is javított viszonyok közepette olyan járványról is tudunk, mely jellegét az idők folyamán a rosszindulatúság irányában változtatta meg. íme példa reá a scarlatina. Ezen, ma minden okkal rettegett betegségről a XVII. században a nagy Sydenham még úgy nyilatkozott, hogy „hoc morbi nőmén (vix enim altius assurgit)“ ; s még a hires Bretonneau is kijelenti, hogy a XVIII. század végétől 23 esztendő alatt egyetlen betegét sem veszítette el e betegségben s ezért azt, legalább ezen időn át, a kiütéses bajok legenyhébbikének tartotta; de már 1824-ben a Toursban kiütött járvány arra a meggyőződésre vitte Bretonneau-t, hogy e betegség a pestishez és cholerához hasonló pusztításokat is képes véghezvinni. Visszatérve a typhus exanthematicusra, azt látjuk tehát, hogy ennek a jellege egyre kedvezőbben alakult, de hazánk ban való fellépése idejétől a török hódoltság alóli felszabadulásunk idejéig, tehát a XVII. század végéig a szokottnál is súlyosabb természetű bántalom volt.1 A morbus hungaricus irodalma is a XVIII. század első éveivel kezd megapadni. A fertőzés vehementiája azonban — mint már említve volt — nemcsak az idő haladtával gyengült, hanem ezt tette a baj leghevesebb dúlása korában is, amint túllépte hazánk határait és otthonukban, szokott életviszonyaik és módjukban találta az embereket; mig nálunk első sorban az itt talált külföldieket pusztította. Az otthonában ért külföldi is megszenvedte azért a bajt; de már ott nem lépett fel oly rendkívüli súlyos jelleggel; így a hasmenések elmaradtak. A járvány közeledte i Nem mulaszthatom el e helyütt a typhus exanth. egyik legélesebb megfigyelőjének és leg'kiválóbb leírójának: S. Botkmnak egy megjegyzése ideiktatását. Nagy kaliberű munkájában a következőket mondja: ..Wenn wir die Beschreibungen verschiedener Epidemien des exanth. Typhus betrachten, so überzeugen wir uns, dass die Sterblichkeit äusserst gross werden kann, was besonders in Kriegszeiten, bei Belagerung von Städten der Fall ist.“ („Medic. Klinik in demonstrat. Vorträgen.“ Berlin, 1869. 2. Heft, 250.)
