Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
Nem orvosok részére kiadott iratok
118 GYÖRY TIBOR zásokban — és a betegekkel való érintkezésben keresendő, a baj egyik egyénről a másikra szállván át. A betegség jelei: a betegeket kirázza a hideg s azt nemsokára tűrhetetlen forróság követi, nehézséget éreznek mellükön s nehezen lélekzenek, hideg levegő után vágyódnak. A gyomor elgyengül, undort érez az ételek iránt, néha hányás és hasmenés áll be, úgyszintén rendkívül erős fejfájás ; némelyek nem bírnak aludni, mások folyton alusznak. Az arcz elveszti természetes színét és alkatát. A száj kiaszik, gyötrő szomj lép fel, a beteg teljességgel összeesik. Gyakran foltok lépnek fel az egész testen, melyeket az olaszok petechiáknak neveznek; a bolha csípéséhez hasonlóak. A mint kibújnak, a betegség is enyhül. Mint érdekes tényt óhajtjuk mellesleg megjegyezni, hogy ugyanaz az 1575. junius 19-iki kormányrendelet, mely ez oktató irat megírását elrendeli, egyszersmind minden ragályo- zási eset rögtöni bejelentését is kötelezővé teszi.1 * * * Dr. Loth közlése révén 2 hozzáférhetőbbé tétettek az erfurti városi levéltárban talált adatok a morbus hungaricust illetőleg. 1665-ben Leichner professor ugyancsak kormány- parancsra „Kurtzer und heilsamer Unter rieht11-jót, kiadta a városi, falusi és katonaember részére egyaránt. A betegség tüneteiként fel vannak sorolva: a szokatlanul erős fejfájás, borzongatás s az azt követő forróság, rendkívüli lehangoltság, bágyadtság és fáradtság, nehézségérzet, félelem, undor s nyomás a szív és gyomor körül. Később a hőség a mell körül fokozódik, a szomjúság hevesebb, az iitérlökés kihagyó lesz, torokfájás, kiütés és egyéb tünetek is társulnak az eddigiekhez. A betegség okát a vér romlása és rohadásában látja, melyet első sorban a rendetlen és túlzott evések, de néha az 1 Hartl u. Schrauf: Fünf Wiener Ärzte u. Naturforscher aus dem XVI. Jahrh. Wien, 1894. (S. 13—14.) 2 Die Erfurter Verordnungen gegen die Pest, die ungarische Krankheit u. die rote Ruhr im 16. u. 17. Jahrh. (Mittheil, des Vereins f. d. Gesch. u. Alterthumsk. v. Erfurt. Band XV. 1892.)
