Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
A morbus hungaricusról iró szerzők és azok munkái
112 GYÖRY TIBOR betegségről és levegőről Írnak. De tény az, hogy a németek, akár katonák, akár egyebek, valahányszor Magyarországba jönni kényszerültek, szülőiktől és rokonaiktól úgy vettek búcsút, mint „mintha a Styxen volnának áthajózandók“.1 Országunk egészségtelenségének és ártalmainak híre már előre megfélemlítette s ez a rettegés betegekké tette a török elleni háborúba segítségünkre jövő külföldi katonákat.i 2 Pedig Magyarország egészségtelen voltának híre csak az idegenek fordított, még pedig a roszabból a jobba fordult életmódjában leiedzett. A fellépett betegségek oka pedig magában a táborban és az ottani embertorlódásban keresendő, a mi pedig nem állandó sajátossága a magyar „éghajlatnak“.3 A febris hungaricáról azt hiszik általánosságban, hogy az Magyarországban endemicus. Pedig épen csak úgy érte el a mi hazánkat, mint az összes többi országokat s mint minden egyéb baj ; csupán fellépésének különféle alakja, intensitása s a tünetek külömböző csoportosulása ejtette az orvosokat abba a hitbe, hogy új betegséggel állanak szemközt; mint a hogy ez rendesen megesik. De épen ezért a széltében- hosszában használt kifejezést: „Febris Hungarica“ ki kellene javítani; mivelhogy végtére is nem tűrhetjük, hogy egy közönséges és mindenütt fellépő betegség a mi nevünkre irassék, kiknek a dologban más bűnünk nincs, minthogy testeink vannak, melyek betegségeknek ép úgy ki vannak téve, mint a többi nemzet testei és hogy megesett az, hogy a baj nálunk ezen vagy azon évben járványossá lett.4 Az egész világon otthonosak a járványok mindenfelé; mivelhogy arra mindenütt többnél több ok van és mivel con- tagium is minden helyen lehet. Franczia-, Spanyol-, Angol-, Dánországban, Maczedoniában és Indiában észlelteitek járványok, csak úgy mint Erdélyben, Egyptomban vagy Konstantinápolyban. Mindenütt köhögnek az emberek s mindenütt van lázuk. A himlőtől egy vidék sem ment. És ha a betegi 18. . * 52. 3 26. ff. ■* 53.
