Győry Tibor dr.: Morbus hungaricus (Budapest, 1900)
Általános rész
12 GYÖRY TIBOR mányi rendkívül megapasztották. Általános a panasz, hogy Magyarországon a nappalok nagyon melegek, az éjszakák igen hidegek és nyirkosak s ez időjárás általában szélsőségekre hajlandó: a nyár igen forró, a tél rendkívül hideg. Feltétlenül összefügg ez az imént említett elmocsarasodással; egyenes az összefüggés, amennyiben a sok mocsárból felszálló párák nyirkossá tették a levegőt, mely ez okból naplementével könnyen le is hült s az éjszakákat hűvössé tette; közvetett az összefüggés az által, hogy a mocsarak az erdőkkel együtt utóbbiak klimaszelidítő hatását is tönkretették. Ismeretes dolog, hogy az erdőpusztítás első eredménye az, hogy nyáron a nappali forróság 2—3 R. fokkal emelkedik, télen pedig 1 R. fokkal alább száll. Az erdőírtással karöltve járó mérsékleti szélsőségek okozzák továbbá, hogy bizonyos szelek is sokkal nagyobb erővel fújnak és pedig annál is inkább, mert maguk az erdők a szelet többé fel nem tartóztatják és erejét meg nem törik.1 Hazánk klímájáról még 1882-ben is oly ként nyilatkozott Hunfalvi/ Jánosf hogy „számos kifogást tehetünk ellene; mert vannak ám rósz tulajdonságai is. Egyik rósz tulajdonsága az, hogy nagyon kicsapongó és szélsőséges; a légmérséklet változásai igen nagyok, nemcsak az egész évek és évszakok, hanemaz egyes hónapok, sőt az egyes napok folyamában is. Az esőzési viszonyokban szintén nagy szélsőségekre hajlandó; igen nedves évszakok és évek túlságosan száraz évszakokkal és évekkel változnak.“ Mennyivel kifejezettebben kellett e sajátosságoknak épen a fent vázolt viszonyok talaján érvényesülniük, könnyen elképzelhető, s a kiimánkat illető feljegyzésekben, melyek egyaránt hangzanak el vádként ellenségeink, panaszként legjobb indulattal eltelt barátaink szájáról is, nem kételkedhetünk,1 2 bár1 Galgóczy K.: Az erdőségek s a befásítás fontossága Magyar- országon éghajlati és nemzetgazd. tekintetben. (Budapest, 1877.) — L. Löffelholz-Colberg :Die Bedeutung und Wichtigkeit des Waldes. (Leipzig, 1872.) tlunfalvy János: Az éghajlat változóságáról. (Debreczen, 1882.) 2 Csak néhány példát emlitünk! „Aer enim Ungaricus . . . duobus extremis non assuetis infensissimus est: vei enim extreme crassus est, et nocte nebulis inspissatus: vei iis discussis, extreme subtilis ac aestate fervidissimus“ (Roth, 9). — „ ... non negandum sit, in Hungária peculiare quiddam ad hunc morbum producendum inveniri, praesertim in castris
