Győry Tibor dr.: Budapest orvosi utmutatója. XVI. Nemzetközi Orvosi Congressus tagjai számára (Budapest, 1909)

Első rész - 6. Csatornázás

37

fektetett téglából, részint betonból készültek; az 1860—1890-ig épített modern rendszerű csatorna- hálózat hossza a jobbparton 26.000, a balparton 113.500 méter volt, úgy hogy Budapest csatorna- hálózatának hossza 1890 végéig, a midőn az általános csatornázási munkák végrehajtása megindíttatott, 219.800 méter volt.

Az itt említett sugárrendszer szerint épített és a Dunába ömlő csatornahálózat számtalan nyílásai legnagyobbrészt megszűntek akkor, a midőn a főváros mindkét partján a dunai védőmüvek, illetve rakpartok létesültek és evvel együtt a Dunaparttal párhuzamos gyűjtők épültek, melyekbe a Dunára torkoló összes csatornák csoportosítva felfogattak és kellő helyeken összesen 20 főtorkolattal (Budán 14, Pesten 6 helyen) a Dunába vezettettek ; ezeket magas vízállás esetén el kellett zárni és tartalmukat ki kellett szivattyúzni. Buda hegyi vizei ezenkívül öt vészkiömlő csatornán vezettettek a Dunába.

Ez a csatornahálózat nem ölelte fel a város egész területét; sok helyütt még a pöczegödör- rendszer maradt meg, magasabb vízállás mellett pedig a Dunavíz a csatornarendszerbe behatolt s az ürülékek lefolyását megakadályozta, sőt a pinczéket is elárasztotta. Ezen közegészségi és közbiztonsági szempontból felette kártékony állapot megszüntetése és megfelelő csatornarend