Grósz Emil dr.: Előadások, beszédek, tanulmányok 1900-1925 (Budapest)

Előadások - A szemészet békében és háborúban (Balassa-előadás 1917. okt. 14.)

39 melynek dispoziciói bölcs előrelátásról tesznek tanúságot. Ezen törvény főbb rendelkezései a következők : «I. Bármely kórházban vagy a hatóság megbízásából házilag ápolt tracho- más vagyontalan egyén ápolási költségeit az államkincstár fedezi ; 2. azon vidé­kekre, ahol a baj nagyobb elterjedést nyert, utazó szemorvosok küldendők ki, kiknek feladata a betegség jelenlétét megállapítani, a községekben a gyógyítást szervezni, ez idő alatt a súlyosabb betegeket gyógyítani s a netalán e bajra nézve kellően be nem avatott községi és körorvosokat a gyógyításban oktatni ; 3. a szükség tartamára szemkórházak állíthatók fel ; 4. felhatalmazza a belügymi­nisztert, hogy a községi, kör- és hatósági orvosoknak a trachoma kortanából és gyógyításából való oktatás céljából tanfolyamokat rendezzen, a résztvevő orvo­sokat anyagi segélyezésben részesítse s a feltűnő gyógysikert tanúsító községi s körorvosokat megjutalmazza ; 5. mindezen intézkedések költségeit az állam- kincstár fedezi.» A küzdelem tehát azon eszközökkel indult meg, amelyek egyedül célra­vezetők : tudománnyal, ismeretterjesztéssel, anyagi segítséggel, ugyanazokkal, amelyek alkalmazását Virchow már 1848-ban a sziléziai éhtifusz leküzdésére javasolta. A végrehajtás elé azonban, mint annyiszor, sokféle akadály tornyosult. Ez akadályok és akadékoskodások ellen való küzdelem végül Feuert is el­kedvetlenítette. Egyetlen elégtétele volt az az elismerés, melyben a megalkotott rendszer a külföldön és elsősorban Poroszországban részesült, ahol a magyar védekezési eljárást mintául vették. Hogy milyen különbséget tesz az eredmény­ben a végrehajtásról való gondoskodás, az bizonyítja, hogy a Poroszországban sokkal később megkezdett küzdelem sokkal gyorsabban és sokkal tökéletesebb eredményekre vezetett, mint nálunk. Feuer halála után állását nem töltötték be, hanem a trachomaügy irányítását és vezetését kormánybiztosra bízták. Az 1903-ban közzétett programmom közül először az valósult meg, hogy Tisza István akkori miniszterelnök az 1904. évi január hó 20-án a két évtized alatt fel­halmozott trachoma-rendeletekből 18-at hatályon kívül helyezett s az egész szolgálatot egyszerűbbé és kivihetőbbé tette. Programmom leglényegesebb pontja azonban szemkórházak és szemosztályok létesítése volt, melyek hivatása egyrészt a trachoma kórházi gyógyítását teljesítem, de másrészt, hogy egy-egy kerület trachomaügyének központjai legyenek. 1904-ben két egyetemi szem­klinikának 100 ágya, két szemkórháznak (Brassó és Hódmezővásárhely) 82 ágya, nyolc nagyon kezdetleges trachoma-kórháznak 132 ágya volt. Ez utób­biak évi forgalma 100-on alul maradt, sőt háromban évente 30 beteget sem ápoltak. A budapesti kórházak hét osztályán évente 223 ágy állott rendelke­zésre. Ez osztályok valamennyien szakember vezetése alatt állottak. 16 vidék kórházban 305 ágy volt szembetegek számára fenntartva, de ez osztályok leg­nagyobb részének nem is volt szakember vezetője. Akcióm elsősorban oda irányult, hogy állami szemkórházak létesüljenek. Az akkori belügyi államtitkár inkább kórházakban szemosztályokat óhajtott volna létesíteni. A kérdést Tisza István nem akarta hatalmi szóval eldönteni és

Next

/
Oldalképek
Tartalom