Grósz Emil dr.: Előadások, beszédek, tanulmányok 1900-1925 (Budapest)
Előadások - A szemészet békében és háborúban (Balassa-előadás 1917. okt. 14.)
39 melynek dispoziciói bölcs előrelátásról tesznek tanúságot. Ezen törvény főbb rendelkezései a következők : «I. Bármely kórházban vagy a hatóság megbízásából házilag ápolt tracho- más vagyontalan egyén ápolási költségeit az államkincstár fedezi ; 2. azon vidékekre, ahol a baj nagyobb elterjedést nyert, utazó szemorvosok küldendők ki, kiknek feladata a betegség jelenlétét megállapítani, a községekben a gyógyítást szervezni, ez idő alatt a súlyosabb betegeket gyógyítani s a netalán e bajra nézve kellően be nem avatott községi és körorvosokat a gyógyításban oktatni ; 3. a szükség tartamára szemkórházak állíthatók fel ; 4. felhatalmazza a belügyminisztert, hogy a községi, kör- és hatósági orvosoknak a trachoma kortanából és gyógyításából való oktatás céljából tanfolyamokat rendezzen, a résztvevő orvosokat anyagi segélyezésben részesítse s a feltűnő gyógysikert tanúsító községi s körorvosokat megjutalmazza ; 5. mindezen intézkedések költségeit az állam- kincstár fedezi.» A küzdelem tehát azon eszközökkel indult meg, amelyek egyedül célravezetők : tudománnyal, ismeretterjesztéssel, anyagi segítséggel, ugyanazokkal, amelyek alkalmazását Virchow már 1848-ban a sziléziai éhtifusz leküzdésére javasolta. A végrehajtás elé azonban, mint annyiszor, sokféle akadály tornyosult. Ez akadályok és akadékoskodások ellen való küzdelem végül Feuert is elkedvetlenítette. Egyetlen elégtétele volt az az elismerés, melyben a megalkotott rendszer a külföldön és elsősorban Poroszországban részesült, ahol a magyar védekezési eljárást mintául vették. Hogy milyen különbséget tesz az eredményben a végrehajtásról való gondoskodás, az bizonyítja, hogy a Poroszországban sokkal később megkezdett küzdelem sokkal gyorsabban és sokkal tökéletesebb eredményekre vezetett, mint nálunk. Feuer halála után állását nem töltötték be, hanem a trachomaügy irányítását és vezetését kormánybiztosra bízták. Az 1903-ban közzétett programmom közül először az valósult meg, hogy Tisza István akkori miniszterelnök az 1904. évi január hó 20-án a két évtized alatt felhalmozott trachoma-rendeletekből 18-at hatályon kívül helyezett s az egész szolgálatot egyszerűbbé és kivihetőbbé tette. Programmom leglényegesebb pontja azonban szemkórházak és szemosztályok létesítése volt, melyek hivatása egyrészt a trachoma kórházi gyógyítását teljesítem, de másrészt, hogy egy-egy kerület trachomaügyének központjai legyenek. 1904-ben két egyetemi szemklinikának 100 ágya, két szemkórháznak (Brassó és Hódmezővásárhely) 82 ágya, nyolc nagyon kezdetleges trachoma-kórháznak 132 ágya volt. Ez utóbbiak évi forgalma 100-on alul maradt, sőt háromban évente 30 beteget sem ápoltak. A budapesti kórházak hét osztályán évente 223 ágy állott rendelkezésre. Ez osztályok valamennyien szakember vezetése alatt állottak. 16 vidék kórházban 305 ágy volt szembetegek számára fenntartva, de ez osztályok legnagyobb részének nem is volt szakember vezetője. Akcióm elsősorban oda irányult, hogy állami szemkórházak létesüljenek. Az akkori belügyi államtitkár inkább kórházakban szemosztályokat óhajtott volna létesíteni. A kérdést Tisza István nem akarta hatalmi szóval eldönteni és