Grósz Emil dr.: Előadások, beszédek, tanulmányok 1900-1925 (Budapest)
Előadások - A szemészet egyetemi oktatása (Székfoglaló előadás 1900. szept. 23.)
7 bámulatosabb példája : a reggelt irodalmi munkásságának szánta, 10 órakor klinikájára ment, visitet és előadást tartott, ezután a városban végezte beteg- látogatásait s a klinikára visszatérve ambulantiát tartott, operált, újból meglátogatta a kórházi betegeket s este került a sor a magánrendelésére, mely este 10-ig, éjfélig is eltartott, ekkor még egyszer utána nézett, hogy a klinikáján minden rendben van-e. Rendkívüli szellemi képességeihez tehát páratlan szorgalom és önfeláldozó buzgóság is társult — nem csoda, hogy a szemészet újjáterem- tó'je lett! Lelkesedése, mellyel gyönge szervezetét egészen hivatásának szentelte, magával ragadta tanítványait s anélkül, hogy rendes tanszéke vagy egyetemi klinikája lett volna — iskolát alapított, iskolát, amelyet önfeláldozó tudomány és emberszeretet jellemez. Ezen rendkívüli munkásság gyümölcsei is páratlanok. Alig adta Helmholtz a tudományos világ kezébe a szemtükröt, ez eszközzel rövid néhány év alatt mindazon elváltozásokat megállapította élőben, amelyek azelőtt csak a kórbonctan művelői előtt voltak ismeretesek. Az amblyopia és amaurosis fejezetéből a szemfenék betegségeinek gazdag képtárát festette meg, a közegek zavarainak legkorábbi jelenségeire reá utalt, a szemmozgások bonyolult mechanizmusát kiderítette, a glaucomát, e szörnyű betegséget gyó- gyíthatóvá tette, a hályogoperálás olyan methodusát adta kezünkbe, mely a sebészetnek már halála után bekövetkezett óriási haladása ellenére ma is a legbiztosabb, a legtökéletesebb módszer, a genyedő szemgyulladások legerélyesebb ellenszerét, az argentum nitricumot népszerűvé tette, a penmetria az ő kezében értékes diagnostikus eljárássá vált s mindenek fölött a szembajoknak általános betegségekkel való összefüggését oly meggyőzően bizonyította, hogy Griesinger és Traube hozzá jöttek, hogy a belső betegségek diagnostikájában az ő hathatós támogatását kérjék, annak módszerét megtanulják. A Graefe által alapított s mai napig az ő nevét viselő «Archiv für Ophthalmologie» kötetei termékeny szellemének bámulatosan gazdag gyümölcseit tartalmazzák. Hogy ilyen példaadás a szemészet művelőit emberfeletti erőfeszítésre buzdította, az természetes, s a nagy kézikönyv, mely 1874—1880-ig terjedő hét év alatt jelent meg s mely az ő emlékének van ajánlva, a szemészet oly fejlettségéről tesz tanúságot, amelyet a többi szakmák képviselői is elismertek. Fejlettségről, de nem befejezettségről! A szemészetnek éppen úgy nincsenek dogmái, amint nincs egyetlen természettudománynak sem, hanem a fejlődés törvényének alávetve tovább tökéletesedett. A cocain és asepsis a szemészeti operálások indicatióit kiterjesztették és biztonságukat növelték, a szövettani vizsgálatok a látás centrumáról, valamint a látóideg rostjainak lefutásáról alkotott fogalmainkat tisztázták, a Javal-Schiötz ophthalmometere, de különösen Cuignet módszere : a skiaskopia a fénytörés objectív meghatározásának módjait gazdagították, a sideroskop és az electromágnes a veszedelmes szemsérülések végzetességét enyhítették, a bacteriologia a szembajok prophylaxisát fejlesztette, a trachoma mechanikus gyógyítása az eddiginél jobb sikereket ígér, a nagyfokú rövidlátás operativ gyó
