Grósz Emil dr.: Előadások, beszédek, tanulmányok 1900-1925 (Budapest)
Beszédek - Schulek Vilmos emlékezete (1905. okt. 14-ikén tartott beszéd)
72 Elismerte mestere elvének nemességét, magasztosságát, de azt tartotta, hogy eleget tesz emberi kötelességének, ha gondoskodik, hogy minden hozzá folyamodó szakértői segélyt találjon, habár ezt nem mindig saját maga nyújtja. Sokszor, nagyon sokszor belenyugodott a beteg, ha azt mondotta : az ön baja egyszerű, fiatalabb szemorvos is, sőt házi orvosa is jól fogja kezelni. Ezért tanári jubileuma alkalmával joggal mondhatta : «Szemésztársaimmal mindig jó viszonyt igyekeztem tartani, kerültem, hogy rajtuk túltenni látszam, érdekeik megóvását szem előtt tartottam.» Éppen ezért a betegek s orvosok páratlan bizalommal viseltettek iránta, nagyon jól érezték, hogy az ő elve : mindent az emberiségért és semmit személyes érdekből. Joggal mondhatta volna : «aliis inserviendo consumor». Anyja szürke hályogját ő maga operálta éppen úgy, mint Arit a felesége glaucomáját. Egyiknek sem volt másban bizalma. Hogy mit jelent ez az idegekre, Arit példája igazolja, ki a jól sikerült műtét után ájultan rogyott össze! Schulek valódi terrénuma a kathedra volt. Bámulatos ékesszólásával elragadta hallgatóit, lelkiismeretes alapos magyarázásával meggyőzte őket. Az előtte ismeretlen betegeket a hallgatóság előtt kérdezte ki s vizsgálta meg, a diagnózishoz inductive jutott. Szigorlatoknál elnéző volt. Mindig azt mérlegelte, mit mulasztott, hogy a jelölt nem rendelkezik a kellő ismeretekkel. S ennek ellenére általános ismert dolog, hogy a szemészet ama klinikai tárgy, melyre a hallgatók a leglelkiismeretesebben készülnek. A tanítás munkájában nem is engedte magát megzavartatni. Magánbetegei bizony óraszámra vártak reá ; ő előtte mindig első volt tanári kötelessége. Sőt — bár akaratlanul — éppen emiatt boldogult királynénkat is megvárakoztatta, kinek szembaját tudvalevőleg ő gyógyította. Ebben is nagy ideálját : Graefet követte. Midőn egy ízben az uralkodó család egyik tagja Graefehez jött tanácsot kérni s várnia kellett, míg a szegényrendelést elvégezte, azt mondta : "úgy látszik önhöz munkászubbonyban kell jönni, hogy előbb fogadjon». A válasz az volt : «Sem előbb, sem utóbb, nálam minden beteg egyforma». Schulek széles látkörével, jövőbe néző tekintetével a nagy politika kérdéseivel is foglalkozott. Felismerte annak jelentőségét, hogy az európai kontinens közepén élünk s nem a szélén. «Fizikális törvény szerint, úgymond a középhely jó az eresnek, onnan uralkodhatok mindenfelé. A gyengét a középen könnyen összenyomhatják még akaratlanul is.» Treforttal azt tartotta, hogy a magyar nemzet jövője kulturkérdés. «Az állami fenntartásra verejtékesen munkáló s adózó népnek joga van elvárni, hogy az értelmi munkások neki maradó békét és szilárd életkörülményeket teremtsenek.» Mindez utal arra, hogy művelődjünk. A magyar szellemi nagyság volt eszménye, ennek szolgálatába szegődött. Azt tartotta, hogy ha már helyzetünknél fogva nemzetiségi testvéreink felett fölényre kell törekednünk, ezt ellenszenvük felköltése nélkül csak előnyök nyújtása által és szellemi úton tehetjük.
