Grósz Emil dr.: Előadások, beszédek, tanulmányok 1900-1925 (Budapest)
Előadások - A szemészet békében és háborúban (Balassa-előadás 1917. okt. 14.)
46 egyetértó'leg elrendelheti, hogy a hadkötelesek már október hó 1-e eló'tt is katonai kórházba elhelyezhetők legyenek. Az 1912 május havában megtartott tanacskozas.on az a megállapodás történt, hogy a súlyosabb trachomások a helyőrségi kórház szemosztályain, a könnyebb trachomában szenvedők ezen célra felállítandó nyitott barakkokban helyeztessenek el. A bevonulás időpontját július hó 1 -re tették. Ezen intézkedéstől elsősorban az volt várható, hogy azok, kiknek szembajuk nem bizonyult valódi trachomának, rövid észlelés után bevonulhatnak, hogy a rendelkezésre álló hosszabb idő alatt sikerülni fog jelentékeny számú trachomás kigyógyítása, de az a haszna is lesz, hogy a védkötele- sek nem fogják meghiúsítani vagy elhanyagolni szemük gyógyítását, ha tudják, hogy trachomájuk nem mentesít többé a katonai szolgálat alól. Megszűnik az is, hogy egyes vidékeken a védkötelesek szándékosan fertőzik magukat, hogy ilyen módon meneküljenek a katonai szolgálat alól. A gyakorlati kivitelre 1913-ban került a sor. A kezdet nehézségeit ott, ahol szakember állott a helyőrségi kórház szemészeti osztályának élén, sikerült leküzdeni. A budapesti két helyőrségi kórházban 31% már négy hó múlva gyógyultan bevonulhatott a csapatokhoz. 1914 augusztus hó 1-én, a mozgósításkor a trachomásokra vonatkozó időelőtti behívást felfüggesztették, sőt az egyes szemosztályokon akkor ápolásban levőket szabadságolták, de a háború hosszú tartama még jobban bebizonyította a trachoma jelentőségét a haderőre. Nagyon sok, egyébként teljesen szolgálatképes a katonai szolgálat alól mentesítve lett, sőt előfordult, ha nem is olyan gyakran, mint azt némelyek hiszik, hogy egyesek szándékosan idézték elő a trachomát átoltás útján, s még többen, akik a polgári életben a kezelés alól kivonták magukat vagy legalább is hanyagul kezeltették magukat. Azok, kik békeidőben Amerikába való kivándorlás miatt kezelést annyira kívánták, most egyenesen elkerülték. Ezért fordultam 1915 jún. 13 -án a hadügyminisztériumhoz azon indítvánnyal, hogy a szükséges intézkedések megbeszélése céljából szakemberek bevonásával konferenciát hívjon össze. Ehhez a belügyminisztérium is hozzájárult, s bár e konferencia nem jött létre, mégis a hadügyminiszter rendkívül fontos rendelkezéseket adott ki, melyeknek értelmében oly trachomások, kik egyébként szolgálatképesek, behívan- dók s mihelyt megfelelő kórházi kezelés után a bántalom fertőző jellegét elveszítette, vagyis nem secernálók, trachomaosztagokba küldendők, ahol megfelelő kiképzés után szakorvos kíséretében a szükséges orvosi felszerelésekkel a harctérre küldetnek s csak a gyógyíthatatlan trachomások kerülnek felülvizsgálatra. Ezen nagyszabású intézkedések tették lehetővé egyrészt, hogy a trachomások úgyszólván kényszerkezelés alá kerüljenek, izoláltassanak, másreszt, hogy a haderő egy jelentékeny számú, egyébként szolgálatképes katonával gyarapodjék. Ez utóbbiak a jelenlegi háborúban igen jó alkalmazást találtak. Egyúttal pedig ezen eljárás egy rendkívüli fontos eszköz a trachoma elleni küzdelemben, valamint a polgári lakosság között való terjedés megakadályozásában. Természetesen rendkívül fontos az, hogy a trachomasok specialista kezelésben részesüljenek. Az erre vonatkozó rendeletek kétségtelenül mutatják, hogy a hadügyminisztérium erre nagy súlyt helyez.
