Grósz Emil dr.: Előadások, beszédek, tanulmányok 1900-1925 (Budapest)
Előadások - A szemészet egyetemi oktatása (Székfoglaló előadás 1900. szept. 23.)
13 két oktatási mód eró'szakos elválasztása meghiúsítaná az olyan szép reményekre jogosító törekvést. A kizárólagosan gyakorlati oktatás iparos orvosokat képezne, az egyoldalú laboratóriumi munkásság pedig értéktelen spekulálásra vezet. Az állatkísérletek, a bakteriológiai vizsgálatok eredményeinek az emberi szervezetre kritika nélkül való egyoldalú alkalmazása máris sok csalódás forrása s alkalmas arra, hogy a tudományos munkásságba vetett bizalmat megingassa. Az aetiologikus kutatásnak, mely a causalis therapia előfeltétele, a betegen való tanítással egyesítve kell lenni. Ezen követelésnek felel meg azon tanszék, melynek feladata a módszereket tudományos alapra fektetve oktatni. A szemészet terén e feladat betöltése mesterem Schulek Vilmos tanár kezdeményezéséből s az orvoskari tanártestület bizalmából az én kötelességem. Megbízatásomat úgy fogom fel, hogy kötelességem egyrészt a szem functionalis és objectív vizsgáló módszereinek gyakorlati oktatása, ezen módszerek tudományos alapjainak fejtegetése s lehető fejlesztése. Először is tehát meg kell önöket ismertetnem a physikalis vizsgáló methodusokkal s meg kell önöket tanítanom arra, hogy lássanak- A módszerekben való jártasság alapot nyújt az önálló észlelésre és vizsgálásra. De hogy a betegséget fel is ismerjék, helyes diagnosist tehessenek, alaposan ismerniök kell a szem anatómiáját ép és kóros állapotban ; hogy annak jelentőségét megértsék, járatosnak kell lenniök annak physiologiájában s hogy azt gyógyítani is tudják, fel kell tárniok az aetiologiáját. Ezek alkotják előadásaim anyagát. Ez az oktatási mód képesíti az orvost arra, hogy nehéz és ismeretlen helyzetben a helyes útat megtalálja, hogy a tudomány haladásával lépést tartson, s hogy az életben szerzett tapasztalatait értékesíthesse. Összes törekvésem, hogy a laboratóriumi munkásságot az élő ember vizs- gálásával és gyógyításával egyesíthessem. Szilárd meggyőződésem, hogy ez egyesítés az eredményes búvárkodás és oktatás alapfeltétele. Ehhez kétségtelenül nagy anyag szükséges, bízom benne, hogy annak megszerzésében minden illetékes tényező támogatni fog. A betegen való tanítás nélkülözhetetlen a módszer és az elmélet megértésére. Minden methodust gyakorlatilag kell oktatnunk s minden talált jelenséget tudományosan kell feldolgoznunk- Maga Helmholtz mondja : «látni kell a haldokló üvegesedő szemét, hallani kell a kétségbeesett család jajjait, fel kellett magunkban vetnünk a kérdést, hogy mindent megtet- tünk-e, amit lehetett s hogy a tudomány előkészített-e minden ismeretet és segédeszközt, amit elő kellett készítenie, hogy az ember megérthesse a tudományos kutatás jelentőségét». De amidőn gyakorlatilag tanítunk, nem szabad felednünk, hogy az, aki az oktatás céljaira szolgál, élő ember s legtöbbször a legszegényebb néposztály tagja, kinek minden perce drága, kinek szíve telve van keserűséggel. Az, aki a beteggel durva, türelmetlen — nem való orvosnak. Nem ok nélkül írták elő az indusok szabályai, hogy az orvos betegeit gyermekeinek tekintse s igaza van Hippokrátesnek, amikor azt mondja, hogy ahol emberszeretet van, ott tudományszeretet is van! Igaz ugyan, hogy a jó orvos qualificatióját, a jó szívet és nemes jellemet sem a laboratóriumban, sem betegen tanítani, de jó példával
