Göttche Oszkár dr.: Csecsemő és gyermekgyógyászati repetitorium (Budapest, 1924)
Alimentaris zavarok ex constitutione
7r befolyásolható még alimentarisan sem. Minél hamarább ismerjük fel az exsud. diathesist és minél hamarább állítjuk be a helyes diaetát, annál több sikerre lehet kilátásunk. Neuropath]ás constitutio Már a csecsemőkorban manifestálódik. Első kellemetlen tünet a nagyfokú nyugtalanság. Amíg egészséges csecsemő a nap legnagyobb részét átalussza, addig a neuropathiás igen sokszor ébren van és izeg-mozog, sír. Az alvás mélysége is csökkent: a neuropathiás csecsemők felületesen alszanak és kis zajra felébrednek. Általában jellemző reájuk a nagyfokú ingerlékenység, fényre, hangra és egyéb benyomásokra sokkal hamarább és sokkal élénkebben reagálnak, mint a többiek. Az etetés rendkívül sok gondot okoz. Sok közülök nem veszi el a mellet, vagy nem szopik rendesen, egyeseket csak bizonyos testhelyzetben lehet szoptatni. Sokszor az anya egyáltalán nem boldogul, akár megváltoztatjuk a szopási időközöket, akár mit csinálunk és kénytelenek vagyunk vagy mixtre tenni, vagy végső esetben elválasztani a csecsemőt. A táplálékra is különféleképen reagálnak. Van, amit egyáltalán nem vesznek be és ha erőltetjük, rögtön kihányják, van, amire rögtön hasmenéssel reagálnak, úgyhogy a táplálásuk nagy bajjal jár. Rendszerint soványak, kisfokú hypertonia van az izmokon. A hányás sokszor igen nagyfokú lehet náluk. Jellemző a hányásra, hogy sugárban, messze maguktól hányják ki az ételt, míg máskor jóformán csak kibuggyan a szájból. A nagyfokú u. n. spastikus hányás egészen inanitióba hozhatja a gyermeket. (Kezelését 1. pylorospasmus.) Neuropathiás csecsemők szellemi és statikai functiói hamar kifejlődnek. A csecsemők korán tanulnak meg járni és beszélni. Sokszor hamarább tanulnak állni, mint ülni. Neuropathiás csecsemőknél nem szabad a szellemi functiók kifejlődését siettetni, hanem inkább azon kell lennünk, hogy azok kifejlődése elnyujtassék. A neuropathia a későbbi korban is mutatkozik. Az ilyen gyermekek sokszor étvágytalanok és makacsul nem akarnak enni, másik gyakori tünet a chronikus obstipatio, iskoláskorban gyakori a szédülés és hányás különösen a vizsgák előtt, a va- catio alatt azonban megszűnik. A neuropathiás gyermekek sokszor azzal ijesztik meg szülőiket, hogy sírás közben egészen elkékülnek és lélegzetüket sokáig visszatartják, természetesen később ez magától oldódik. A neuropathiás gyermekek kezelése nagyon nehéz feladat, mert a gyermek rendszerint tükörképe szüleinek: azok még neuropathiásabbak. Nagyon sok függ az erélyes fellépéstől és a szuggeráló képességtől. Gyógyszerül is keserű cseppeket rendelünk subjectiv hatás elérése végett. Ügyelni kell arra, hogy