Gergő Imre dr.: Sebészeti gyógyeljárások a Budapesti Kir. Magyar Tudomány Egyetem I. sz. Sebészeti Klinikáján (Budapest, 1915)

A) Általános rész - V. Általános szabályok műtett betegek utókezelésére

34

csőrét: 200—300 cm3 tejből, 2 tojás sárgájából, 1—2 kávéskanál cognacból, 1 kávéskanál czukorból és kevés konyhasóból készítjük. A 4-ik naptól kezdve a beteg kanalanként tejet, teát vagy bouillont fogyaszt. A műtét utáni 5—6-ik naptól kezdve folyékony és pépes táplálékot kaphat (húsleves, becsinált leves, vagdalt húsok), 8—10 nap múlva ismét könnyű rendes táplálékra térünk át.

A sebgyógyulást lielybelileg zavarhatják: 1. Haematoma. (Elkerüljük leggondosabb vérzéscsillapítással, melyet a seb zárása előtt is ellenőrzünk!) Kisebb haematoma felszívód- hatik; nagyobbat a legszigorúbb asepsissel megpungálunk vagy feltárással ürítünk ki. A feltárás után is a legszigorúbb asepsist követjük, mivel a haematoma könnyen genyed el. 2. Fonálgenyedés. A genyedést fentartó fonalat eltávolítjuk. 3. Genyretentió. Gondoskodunk a váladék könnyű levezetéséről drénezés vagy feltárás útján. 4. Sebinfectió esetén (phlegmone, erysipelas, pyocyaneus infectió, tetanus stb.) a sebet feltárjuk és a részletes részben ismertetett módon küzdünk a helybeli, mint általános fertőzés (toxi- naemia, bakteriaemia) ellen.

Különböző testtájékon, illetve szerveken véghezvitt műtéteknek speciális utókezelését jórészt maga a műtét természete szabja meg, ezekre nézve sémás szabályok nem állíthatók fel. Czéltudatos utókezeléssel nem pusztán asepsises gyógyulást igyekszünk elérni, hanem egyúttal ideális functionális eredményt is.