Gebhardt Lajos: Az emberélettan alapvonalai Wundt nyomán (Pest, 1869)
Általános élettan - I. A szervezetek összetétele és alakulása - 3. A szövetek és szervek alakulása
A szövetek és szervek felosztása átalában. 17 a szervi (almasav, borkősav) vagy ásványsavakkal egyesült é g- vények. Ez utóbbiak közt legkiválóbb a szikenybalvag (chlor- natrium), hamanyhalvag (chlorkalium) és a vilsavas mész. Mindezek a fiatal növénysejt fehérnyéjével vegyült állandó alkatrészek, mig a kovaföld csak az idősb sejtek külső rétegzetében jő elő. Az állati sejt ásvány-alkatrészei a növényekével minőség és részben mennyiség tekintetéből is azonosak; a növény-alkatrészekben az égvény, az állatiakban pedig a vilsav birván tul- súlylyal, kivevén a fejlődés elsőd szakában levő sejteket, melyekben több az égvény. Az állati test legjelentékenyebb ásványi alkatrészét is az ég vények halvanysói képezik. Ezek közt főleg a konyhasó oldott állapotban minden sejtközti anyagban és elválasztott folyadékban előjő. A halvagok szétbomlásának egyedüli terméke az állati testben (gyomorban), a szénsavon kívül, szabadon előjövő egyetlen nem szervi sav, a sósav. 3. A szövetek és szervek alakulása. 15. §. A szövetek és szervek elosztása átalában. Minden növényi és állati szervezet csirj a (Keim) alakja és működése szerint sejt, s igy minden szövet és szerv sejtből származik. A esi r sejt (Keimzelle) fejlődésekor számos sejtre oszlik. Ezekből háromféle módon képződnek szövetek, u. m. i-ör a sejtek egymásmellé rakodása által, 2-or a sejtek összeolvadása, és 3-or a sejtekbőli elválasztás által. A szövetképződés e három lehetőségéből a növényeknél csak a két első szerepel, az állati szöveteknél azonban mind a három mód észlelhető. Gyakran egyesülnek egymással szövetek, melyek egy, néha két, sőt mind a három említett képződési alakhoz tartoznak , egy működési tekintetben összetartozó egészszé, s ez a szerv (orgánum). A szövetek megkülönböztetése és felosztása csupán boncGebhardt, az emberélettan alapvonalai.
