Gärtner Ágoston dr.: A közegészségtan alapvonalai (Budapest, 1896)
A víz - III. A víz forrásai - B) A talajvíz
Kl. A víz forrásai gok nagy részétől ismét gyorsan megszabadul; így már a felületes talajrétegekben ott hagyja a káliumot és ammoniakot, továbbá a szerves anyagokat és a phosphorsavat is, melyek a növényeknek és a baktériumoknak szolgálnak táplálékul; csakis különös alkalmakkor, így ha a felső talajrétegeken igen gyorsan szivárog át, vagy ha a talaj már túl van telítve, haladhatnak ezek és az ammóniákkal egészségtani tekintetben egyenértékű salétromossav mélyebbre; a cbloridok. nitrátok és sulphatok ellenkezőleg megbontatlanul kerülnek le a mély talajrétegekbe. A víz oldott alkotó részeinek jelentősége. Az ammóniák és a salétromossav arra mutatnak, bogy a közelben friss bomlás van folyamatban; ugyanezt jelzik a szerves anyagok is, melyek máskülönben — egyik igen ellenálló részletük, a humin anyagok kivételével — igen gyorsan szétesnek. A salétromsavat és konyhasót a talaj sem visszatartani, sem tovább megbontani nem képes; ezek tehát szintén jelzik a szennyeződést, de annak idejéről felvilágosítást nem adnak. Minél tovább és mélyebb rétegekbe siilved a talajvíz, annál szegényebb lesz az általában az oldott alkotó részekben. Mélyen fekvő talajvíz tehát e miatt tisztább és összetételében is állandóbb, mint a felületesen fekvő. Meg kell gondolni továbbá azt is, bogy a forrás, mely vízét, gyorsan tovább adja, a belé jutott szennyet, és így a környezetében végbe ment szennyeződést is kevésbbé engedi felismerni, mint a kút az ő álló vagy csak igen lassan folyó vizével. Alakelemek. A talajvízben úszkáló alakelemek száma rendszerint csekély a talajvíz lassú mozgása és a lainj likacsainak kicsinysége miatt. Legkönnyebben a legkisebb részecskék, az iszapszemcsék vitetnek tova; ezek még akkor is igen nehezen ülle- pednek le, ha a víz nyugodtan áll és még a legapróbb likacsu szűrőkön is átmennek. Különös fontossággal birnak a baktériumok. Fraenkel vizsgálatai szerint a talajvíz általában baktériummentes. A baktériumok eredete. A talaj fölszínéről és a fölületes talajrétegekből egyátalán nem kerülhetnek a mikroorganismusok a talajvízbe, mert azok a likacsokban maradnak vissza; már körülbelül 3 méter mélységben baktériummentes lehet a talaj. Ha azonban a talaj likacsai tágak és törmelékkel még kitöltve nincsenek, ha benne repedések, rések vagy állatoktól fúrt járatok vannak, akkor a felszínes víz szüretiemül belefolyik a talajvízbe, a hova a baktériumokat is magával viszi. Fel lehet azonban tenni, hogy a mikroorganismusok a talajvízben csak rövid ideig képesek élni,
