Gärtner Ágoston dr.: A közegészségtan alapvonalai (Budapest, 1896)

A víz - II. A vizsgálat módszerei - 2. A physikai és chemiai vizsgálat

A víz.

udvarán van-e; milyen a fölös víz elvezetése, vájjon van-e a közelben szemétdomb, milyen a talaj (kis- vagy táglikacsú), mely irányban folyik a talajvíz, és mily mélyen fekszik az; ezután a kútfal, illetve forrás-foglalat és födél megtekintése következik; meg kell vizsgálni, bogy a kút falán vagy födelén nem láthatók-e piszok-nyomok vagy alga-tenyészetek, melyek arra mutatnak, hogy a felső, illetve legfelső talajrétegekből szenny folyik a kútba; éppen így meg kell tekinteni a vízemelő szerkezetet és annak állapotát.

2. A p h y s i k a i és c h e m i a i vizsgálat, a) A hőmér- sék. A víz hőfokát olyan thermometerrel határozzuk meg, melv- nek kéneső tartóját külön vizesedény veszi körül, vagy a mely valami rossz hővezető anyaggal, pl. viaszszal van bevonva; vagy nagyobb mennyiségű vizet veszünk a kútból, és abba érzékeny hőmérőt állítunk.

A ehemiai vizsgálatra körülbelől 3 liter víz szükséges. A vízpróbát üvegdugós üvegbe úgy kell meríteni, hogy annak esetleges szennyeződése ki legyen zárva.

b) Szag és íz. A víznek esetleg rendellenes ízét legkönnyebben úgy vesszük észre, ha azt 20° G.-ra, szagát pedig, ha körülbelől 60° C.-ra felmelegítjük.

c) A víz színe és átlátszóságáról úgy kapjuk a legjobb képet, ha két egyforma nagyságú üveghengert fehér papírlapra állítunk, az egyiket destillált, a másikat meg a vizsgálandó vízzel töltjük meg, s rajtuk felülről áttekintünk.

d) A szilárd anyag. Ezt úgy határozzuk meg, hogy 200—500 cm3 vizet platincsészében vízfürdő fölött bepárolunk, a maradékot 100° C-nál addig szárítjuk, míg az súlyából már többé nem veszít.

e) Salétromsav. A salétromsav kimutatására a vizsgálandó vízből 1 cm3-nyit fehér porczelláncsészében pár szemcse diplie- nvlaminnal hozunk össze, azután pedig kétszer egymás után közbe rövid szünetet tartva — 05 cm3 vegytiszta tömény kénsavat adunk hozzá. A folyadék megkékülése salétromsav jelenléte mellett bizonyít.

Mennyileges, pontos meghatározásánál a Schulze-Tiemann- féle eljárással élhetünk, a mi abban áll, hogy a víz nitrátjaiból sósav és vaschlorür behatására képződött nitrogénoxvdot eudio- meterben kifőzött natronlúg fölött fölfogjuk és salétromsavra á't- számítjuk1.)

A Ezen körülményes mód helyett használhatjuk a víznek indigóoldattal való titrálását is, melynél a vízhez kétszer annyi tömény kén-