Gärtner Ágoston dr.: A közegészségtan alapvonalai (Budapest, 1896)
A levegő - I. A levegő alkotórészei
I. A levegő alkotórészei. 5' e) A szerves anyagok. Az emberek és állatok többféle gázalakú szerves anyagot választanak ki, melyek valószínűleg kártékony vagy legalább is kellemetlen befolyást gyakorolnak testünkre. Ezen anyagokat isolálni, avagy mérgességüket bebizonyítani eddigelé még nem sikerült. Mennyiségüket oly formán akarták megközelítőleg meghatározni. bogy lemért mennyiségű és gondosan megszűrt levegőt párolt vizen szívtak át; a vízben visszamaradt anyagot kaliper- manganáttal oxydálták. Pettenkofer szerint ezen szerves anyagok mennyisége bizonyos arányban áll a szénsav mennyiségével, a melyet az ember lélegzés közben kilehel. f) A viz. A levegőben mindig van viz, még pedig gázalakban, mint vízgőz. A vizfelvevő képesség, vagy más szóval vizcapaeitás a hőmérsékkel arányosan növekszik, miként azt a mellékelt ábra mutatja. (2. ábra.) Ebben a pontozott vonal azt mutatja, menynyi viz lehet grammokban kifejezve egy köbméter levegőben. A kihúzott vonal pedig a vízgőz maximális nyomását, a tensiót mutatja milliméter kén- esőben kifejezve. Definitiők. Ha a levegőben annyi a nedvesség, mint a mennyit az hő- mérsékénél fogva egyáltalán felvenni képes, akkor az vízgőzzel telítve van, vagyis elérte maxi m á- 1 i s nedvességét. Ha ellenkezőleg ennél kevesebb van benne, akkor az adott esetben jelen levő vizmeny- nyiség az absolut nedvesség. A maximális és absolut nedvesség egymás közti viszonyát, — a telítés százalékaiban kifejezve, — nevezzük relatív nedvesség- n e k. Ha ennek valóságos értékét grammban egy köbméterre, avagy milliméter kénesőoszlopban ismerni akarjuk, akkor adva kell lenni a hőmérséknek is; pl. 11° C.-nál 50% nedvesség egyenlő 2. abra.
