Freud, S. dr.: Pszichoanalizis (Budapest, 1915)
01 állíthatók, melyek zavartalan fejlődés mellett már előbb is elérhetők lettek volna. Egyáltalán nem áll ugyanis az, mintha az infantilis vágygerjedelmek kiirtása volna a fejlődés eszményi végcélja. A neurotikus eszmének elfojtása révén sok oly erőforrás kiapad, melyek a jellem kialakulásánál és az életben való érvényesülésnél hasznosak lettek volna. Ösmerjük azonban a fejlődésnek egy sokkal célirányosabb folyamatát, az úgynevezett át szellemit éstx, mely a gyermekes vágy- gerjedések erejét nem fojtja el, hanem értékesíteni is tudja olykép, hogy az ösztönrészleteket magasabb rendű, nem is okvetlenül szexuális célok felé irányítja. És a nemi ösztön alkotó erői kiválóan fel vannak ruházva azzal a képességgel, hogy eredetileg szexuális céljaikat tőlük távolabb eső és a társadalomra hasznos célokkal cseréljék fel. Valószínű, hogy az ebből a forrásból nyert segitőerők képesítik csak a lelki életet arra, hogy a legmagasabb kultur-eredményeket létrehozza. A korai elfojtás kizárja az elfojtott ösztön átszellemí- tésének lehetőségét; ha az elfojtás megszűnik, ismét megnyílik az átszellemítéshez vezető út. Múlhatatlan, hogy a lélek elemző munkánál elérhető végeredmények közül a harmadikat is szemügyre vegyük. Az elfojtott vágygerjedelem egy részének joga van közvetlen kielégülésre és kell is, hogy azt az életben megtalálja. A művelődés nagy igényei túlságosan megnehezítik a legtöbb ember életét, ez által előmozdítják azok elfordúíását a való élettől és neurózisok keletkezéséhez vezetnek, anélkül, hogy a nemi elfojtás ily túlságbavitelével megfelelő kulturális nyereséget érnének el. Nem kellene oly fenhéjazóknak lennünk, hogy természetünknek eredetileg állati mivoltát teljesen elhanyagoljuk s arról sem szabad megfeldkeznünk, hogy a művelődés céljai között joggal helyet követel az egyes égvén boldogságának lehető biztosítása is. A nemi ösztön összetevő erőinek formálhatósága, mely azok átszellemíthetőségében Sublimierung. (Ford.)
