Freud, S. dr.: Pszichoanalizis (Budapest, 1915)
52 egyértelműleg kimutatja, egyáltalán nincs hijával a szexuális veleregzés elemeinek. A gyermek mindkét szülőjét, de különösen az egyiket, erotikus vágyainak tárgyáúl veszi. Erre többnyire maguktól a szülőktől nyerik az irányítást, kiknek gyengédsége a szexuális ténykedés legkifejezettebb jeleit mutatja, ha gátlások eredeti céljaitól el is térítik azt. Az apa rendszerint jobban szereti a leányát, az anya a fiát; erre a gyermek úgy reagál, hogy, ha fiú, az apja, ha lány, az anyja helyébe kívánkozik. Azok az érzelmek, melyek a szülők és gyermekek ezen viszonyában, majd ennek mintájára a testvérek egymás közötti viszonylatában felébrednek, nemcsak pozitív — vagyis gyöngéd —, hanem negativ, ellenséges természetűek is szoktak lenni. Az így kialakúit komplexum korai elfojtásra van ítélve, de a tudattalanból is igen nagy és igen tartós hatást fejt ki. Kifejezést adhatunk annak a feltevésünknek, hogy ez a komplexum, kiágazódásaival együtt, minden neurózisnak a magva, tengelye (tengely-komplexuma)1 és ez jogossá teszi azt a várakozásunkat, hogy annak érvényesülését a lelki élet más területein is felismerhetjük. Az Oedipus királyról szóló hitrege, melynek hőse apját megöli és anyját veszi feleségül, még csaknem változatlan megnyilatkozása annak a gyermeki kívánságnak, melynek később a vérrokonsági korlát2 át- hághatatlanúl útját állja. Shakespeare drámai költeménye, Hamlet, bár jobban leplezve, ugyanezen vérrokonsági koiú- plexum alapján épült fel. Azon időtájt, mikor a gyermekekben a még el nem fojtott tengelykomplexum uralkodik, az értelmi tevékenységnek egy jelentős része áll a nemi érdeklődés szolgálatába. Kutatni kezdi, hogyan lesz a gyerek és a felnőtteknek sejtelme sincs róla, hogy azon jelek alapján, melyeket 1 Kernkomplex. (Ford.) 2 Inrestschranke. (Ford.)
