Freud, S. dr.: Pszichoanalizis (Budapest, 1915)
35 kilátása sincs arra, hogy a beteges lelkiállapotok abnormis képződményeit máskép, mint laikus módjára felfoghassa. Bátran ezek közé a laikusok közé számíthatják manapság csaknem valamennyi pszichiátert. Most pedig vessünk egy futó pillantást az álomproblémák területére. Felébredés után álmainkat ugyanazzal a megvetéssel szoktuk sújtani, mint a páciens azokat az ötleteket, amelyeket a pszichoanalitikus utasításához képest kell elmondania. De álmainkat még olyképen is eltávolítjuk magunktól, hogy rendszerint gyorsan és tökéletesen elfelejtjük azokat. Megvetésünket arra az idegenszerű benyomásra alapítjuk, melyet még a nem zavaros és nem értelmetlen álmok is keltenek, sok álomnak a képtelenség-e és értelmetlensége pedig egyenest magátólértetődőnek tetszik; de visszautasítjuk az álmokat azok miatt a korlátlanul szemérmetlen és erkölcstelen törekvések miatt is, melyek némely álomban leplezetlenül megnyilvánulnak. Tudvalévő, hogy az ókorban nem sújtották az álmokat ily megvetéssel. A nép alsóbb rétegeiben pedig, minden ellenkező tanítás dacára, ma is nagyra becsülik az álmot és, mint a régiek, ők is azt hiszik, hogy az álom a jövendőt jósolja meg. Megvallom, nem érzem szükségét annak, hogy sejtelmes feltevésekkel töltsem ki mai tudásunk hézagait és nem is leltem mindeddig semmire, ami megerősítené az álom jóstermészetét; ellenben sok másféle dolgot lehet az álomról elmondani, ami szintén eléggé csodálatos. Kezdjük azzal, hogy nem minden álom áll oly távol az álmodó egyéniségétől; nem mind értelmetlen és zavaros. Ha igen fiatal gyermekek álmait, másfél éves koruktól kezdve, figyelmünkre méltatjuk, úgy fogjuk találni, hogy azok egészen egyszerűek és könnyen megmagyarázhatók. A kis gyermek mindig azoknak a vágyaknak a teljesedéséről álmodik, amelyek az előző napon ébredtek fel benne, de kielégülést nem leltek. Minden különös magyarázóképesség nélkül rá fogunk jönni ezen álmok egyszerű megfej3*
