Walla, Francisco: De asphyxia (Pest, 1840)
) 9 ( vehető, ez áll föképeu a’ melegség’ kifejléséről, melly a1 tetszhalálos’ testét mindenkor utoljára hagyja-el. — A1 holtton ezeket lehet észrevenni: a’ közönséges takaró sötétkék; leginkább az ábrázat , melly hajedényrendszerrel bővelkedik , egészen megkékült, és vérrel tölt. Az ajkak , hasonlóul a1 nyákhártyák megkékülnek ’s duzzadtak. Minden életmű’ — u. m. a’ máj, lép , vesék, ’s föképeu a’ tüdők — térimbele, nemkülönben az egész közönséges hajedényrendszer telve van vérrel. Minden részek fekete, folyó, és hegedhet- len vértöl duzzadnak. Illynemü vér látszik összegyülekezve lenni az egész visszérrendszerben; az ütérrendszer ellenben vagy egészen üres, vagy kevés vért foglal magában. — A’ tetszhalál’ ezen képe annál hivebben fordul elő, mennél lassabban ’s kevésbbé akadályoztaték a1 lehellés; mert ha ez hirtelen és egészen elnyomatott , akkor a’ halál sebesebb léptekkel áll be, ’s a’ megelőző aggály csekélyebb; a’ holttesten az ábrázat, bőr, ’s életművek nem annyira telvék vérrel, ’s ez nem olly kizárólag gyűlik össze a’ visszérrendszerben. E’ három tekintetre nézve, u. m. a’ gyorsaságra, miszerint a’ halál előnyomul, a1 jelenlévő fájdalmakra, ’s a’ holttest’ mivoltára nézve a’ tetszhalálnak több fokai vannak, a’ mint a’ lehellés többé vagy ke- vesbbé akadályoztatva vala, ’s e’ szerint rögtön vagy fokonkint köszönt be. A’ mondottak’ felvilágosítására szükségesnek találom annak megmagyarázását: mimódon lép be a’ halál. Ezt kiki saját véleménye szerint adá elő, a’ mint a’ lehellés’ működését kisebbre , vagy nagyobbra méltatá. Sokáig azt hitték, hogy^ a’ tüdőkben beszivott levegő által az összes@gpít/^ dények kitágulnak, és ez által a’ vérűid Folyása*
