Walla, Francisco: De asphyxia (Pest, 1840)
) 38 ( a’ halál, véleménye szerént, sokkal lassabban köszönt be, semhogy azt tetszhalálnak lehetne tulajdonítani. Dupuytren ellenben azt erősíti, miszerint hasonló kísérleteknél az említett átmetszés után, a’ visszeres vér tüstént megszűnt a' tüdőkben üte- réssé átváltozni, ’s a’ test’ valamennyi ütereit visz- szeresvér önté el. Legallois ez utóbbi véleményen van azon igen fontos óvással, hogy ő a’ kísérletre használt állat gőgsipját átmetszé, hogyigy minden rósz következések csupán a’ tüdők’ szélhüdésének tulajdonittathassanak. Mert a’8-dik idegpár egyszerre ágazván szét a’ tüdő terimbele és hangrés belső izmaiban igen természetes, hogy az átmetszés ezen izmok’ szélhüdését épen úgy maga utón vonja * mint a’ tüdőét. Az észrevett hatásokat tehát a’ megakadályozott belehellésnek éppen úgy lehete tulajdonítani, mint a’ tüdők’ szélhüdésének; de mivel a’ góg- sip’ átmetszése által amaz elmellőztetik, okul csupán a’tüdők’működésének hiánya marad. YégreBrodie ’s mások állítják, mikép ha lefejeztetett állatban az élet, levegőt fújván a’ tüdőkbe, egy ideig fen- tartatik, üteres vér öntődik el az literekben; innen ők azt következtetik, hogy a’ tüdők, mivel a’vérképződés akkor folyvást történik, szélhüdt állapotban nem voltak. Ezen véleménykülönbséget könnyen magyarázhatnak vélem 1-ször semmi mód nincs a’ tüdő-idegek’ munkásságát megsemmíteni, azokra csupán közvetve a’ felső idegrendszer p. o. agy, vagy azon idegek által lehet hatni, mellyek az agy és tüdő-idegek közt fekszenek. Tudva van pedig hogy a’ felső idegrendszer’, p. o. agy, befolyása az alsókra viszonyban áll azon működések állatiságához, mellyek emezektől függenek; és mivel a’ lehellés ezen működések közt nem első ran-
